Na, tessék Mi a baj már megint velem?

Kira: Nekem pont az volt az egészből a kedvenc részem, amit kiírtál aláírásnak. Bár azt nem tudom miért... de olyan jó
talán, mert olyan morbid

[/QUOTE]
Pfú, na őt hagytam volna ki az egészből. Mondja csak, aki úgy gondolja, hogy maradi vagyok, de nem szeretem az ilyen "minden sztoriba kell egy vicces karakter" hozzáállást, fölöslegesnek tartom és idegesítőnek. (plusz, eleve nem kedvelem a komédiát, komédiázást, ilyesmit - mozgóképen sem, filmen egyáltalán nem, mangában se)
Én gonosz módon igyekeztem nem figyelembe venni az illetőt, mikor olvastam: nehogy már elrontsa nekem itt az egészet

Pont a "nem lehet komolyan venni" mondatoddal írtál le mindent, amivel nekem bajom van ez esetben. Sajna mindent véresen komolyan veszek (bár ne tenném - néha elég önpusztító), meg maga a történet is komor, szerintem nem megy bele az ilyen.[/QUOTE]

Érdekes, hogy én is hasonló gondolkodású vagyok egyébként. Akin felhúzom magam, az a Bangdzsa, tőle kapok hányingert. Az Árnybíró amúgy is humoros helyenként, ahol kell, nem hiányzik még egy ilyen bezavaró tényező. Főleg úgy, hogy (eddig legalábbis) nem sok helyen volt rá szükség, teljesen fölösleges.
Edaniel viszont épp azért szimpatikus, mert elég komoly a történet, és lényeges karakter is. És a nyomasztó alaphangulatnak köszönhetően nem tűnik idétlennek, hanem tényleg színesíti a sztorit. Én így látom.

Pfú, na őt hagytam volna ki az egészből. Mondja csak, aki úgy gondolja, hogy maradi vagyok, de nem szeretem az ilyen "minden sztoriba kell egy vicces karakter" hozzáállást, fölöslegesnek tartom és idegesítőnek. (plusz, eleve nem kedvelem a komédiát, komédiázást, ilyesmit - mozgóképen sem, filmen egyáltalán nem, mangában se)
Én gonosz módon igyekeztem nem figyelembe venni az illetőt, mikor olvastam: nehogy már elrontsa nekem itt az egészet

Pont a "nem lehet komolyan venni" mondatoddal írtál le mindent, amivel nekem bajom van ez esetben. Sajna mindent véresen komolyan veszek (bár ne tenném - néha elég önpusztító), meg maga a történet is komor, szerintem nem megy bele az ilyen.

Nekem is az elején nagyon furcsa és elég zavaró volt a grafika, viszont mivel a történet nekem tetszik, már nagyjából megszoktam. Most már csak a következő kötetet kell megvárni

A Bizenghast még nem olvastam, de ez teljesen szokásos megoldás a női mangáknál - lásd pl. K gyászmenete a manga.hu-n - , mondhatni autentikus japán manga-technika.

Csatlakozom Lonewolf-hoz, ami a hátterek hiányát illeti. Valóban idegesítően üres egy-két rajz, de ez a hangulat lényege. Annál jobban lehet örülni a szép-csipkés, angyalos miegymásos rajzoknak. Ami a másik végletet illeti, Edaniel tényleg elég szánalmas alak, főleg azután, hogy ő az első őr. Ilyen tisztséghez valami normálisat várna az ember.... de legalább így is szakít a "hagyományokkal" a manga, és lehet benne egy ilyen nyominger is valaki.
Bár ha ő ilyen, akkor hogy fognak kinézni a többiek?
Amúgy jó fej karakter Edaniel... Annál a "Kommunizmus ártalmas a szemre"-kiszólásnál kezdtem szakadni a röhögéstől. Egyszerűen nem lehet komolyan venni!

Igaz még nem olvastam, csak belenéztem, de szerintem érdekes, hogy a rajzoló hogyan teremt hangulatot a kidolgozott és nyomasztó, meg az üres és sivár egyensúlyával. De ez csak egy első benyomás. Olyan érzésem van, mintha Tim Burton mangát rajzolt volna... De egy az egyben. Emiatt kezdett el érdekelni. De a rajzolás akkor sem az igazi.

Nem te vagy az első, aki a rajzolást említi. Nekem azon kívül, hogy szokni kellett, nagyobb bajom nem volt vele; kivéve: HÁTTEREK?! Azok meg hol vannak?
Kicsit felbosszantott, hogy aki (ahogy Koboldidomár is említette) ilyen egészoldalas képeket tud kidolgozni, az miért hagy ennyi háttérpanelt üresen és kidolgozatlanul...

Csak belelapoztam, de nem igazán tetszett, főleg a rajzolása miatt.
Mondjuk előtte sem voltam valami nagy véleménnyel róla.

Bizenghast = Alice Csodaországban + Silent Hill + Hatodik érzék

Hát, nekem így elsőre ez jött le belőle.

Bevezetőnek? hmm... pedig sajna a következő kötetig állítólag elég sokat kell várnunk...

A koncerteket ne is említsétek... Off, de ti mit tennétek, ha lenne egy nagyon jól csengő fesztivál, nem is olyan messze, köztük a kedvencetekkel, mint egyik fő fellépő, mindez a születésnapotokon? Jah, azt még hozzá kell tennem, hogy mindez a vizsgaidőszakban, és a két számjegyű vizsgámból 3 szigorlat...
(sajna nem sok jóra számítok. legalább 6 éve nem ünnepeltem szülinapot hasonló - vizsgázási - okokból. Még az érettségim is aznap volt...)

nemigen ismerek más ilyen típusu mangákat, de ez csak a műveltségem rovására írható még!

amúgy az lehet, hogy a történetben elég elnagyoltak a figurák //lásd Edaniel // de amiket csak úgy berakott pl. fejezetválasztósnak, meg az angyalféléi azzal a millió csipkével és vonallal...nagyon impozáns

Hát, szerintem az alaphelyzet elég tipikus, a szereplők is, engem kicsit a Bleachre emlékeztet. A rajzok nekem is idegenek voltak, stílusban tetszik ez a könnyed, skiccszerű megoldás, de kicsit elnagyoltnak érzem. Az első kötet bevezetőként hatott, "ismerjük meg a szereplőket" stb., de amit az utolsó oldalakon beharangoznak, valószínűleg érdekesebbé fogja tenni a következő kötetet. Addig is, van min rágódni

én elolvastam, a barátnőm vette meg, mostanában inkább a Depressziókoncertre gyűjtök, mint mangára, de mikor meglessz az Árnybíró 5 itt is asszem megbukik ez a terv

Szóval a Bizenghast. Fantasztikusan elképzelt világ, nagyon jó az alapsztori, rengeteg ötlet van benne, amit a főszereplő, Dinah bénassága miatt szerintem nemigen tud kijátszani az író. A rajzolása meglepő, de nekem tetszett. A másik főszereplőt tartom jobbnak, ha őt tolná az előtérbe akkor szerintem még meg is venném, de így egyenlőre várom mi lesz belőle.