Nem szabad a fórumon dupla - esetedben ráadásul tripla - postolni... Kérlek figyelj oda! És ha később jut eszedbe, hogy a hozzászólásodhoz fűznél még valamit, ott van a szerkesztés lehetősége. Arigatou/Köszi!

Válasz Bugi6 (#152) üzenetére

Nem igazán az én stílusom az a zene, amit Tsuchiya-san képvisel, de az egyik barátnőmtől a tavaly előtti karácsonyon kaptam egy Anna T. válogatás CD-t, és mikor meghallottam ezt a számot... Volt ám shake my body... És több jó száma is van - a Nana számok is valóban ütősek voltak.

Válasz Mariko (#77) üzenetére

Akira.
...
Mivel ezt LÁTNI KELL, csak annyit, hogy... Nyomasztóan elgondolkodtató.

Egyetértek!!! Elfen Lied manga/anime... BÁRMIII!

Válasz Kogara (#1719) üzenetére

Jó Neked, hogy a határidő képes motiválni. Nekem sajnos ez sosem ment. Sőt, valahogy fóbiám is van tőle, hogy időre el kell készülnöm, és ha nem megy, kiakadok attól, hogy "hjajj már megint késésben vagyok"... És összecsapom a munkám. Ez nem jó... De persze vannak olyan esetek, amikor idő előtt elkészülök, mert annyira érzem az ihlet erejét, és minden megvan a fejemben, csak szavakká, mondatokká kell formálni őket.
Amúgy épp egy saját történetet írok - illetve épp felfüggesztettem angol nyelvvizsgára készülés miatt - és remélem, hogyha befejezem, házalhatok vele kiadókhoz.
Verseket én is szoktam írni. Sőt igazából a költészettel kezdődött nálam minden...
Oooh, komolyan megvennéd a könyvem...? Köszönöm, nagyon kedves vagy!!!
Jah igen, és sok sikert a Bleach-es fic-hez!

Válasz Nezumi (#149) üzenetére

Én is szeretek fanfic-et írni - alapvetően is a mindenem az írás, ez a műfaj meg megengedi számomra azt, hogy történet-gerinc kitalálása nélkül, már egy megkreált sztori alapjait felhasználva írhassak. Jó gyakorlás.

Viszont folyton abba a néha már kellemetlen dologba ütközöm... hogy írtam egy regény méretű fic-et... És a java még csak ezután jönne...

Kb. 2-3 éve írtam egy 95-100 oldalas Shaman King fanfic-et. És elengedve a fantáziám, olyan utolsó fejezetet írtam neki, ami miatt várható volt a folytatás. El is kezdten. Eddig 40 oldal. De nem hiszem, hogy már be fogom valaha is fejezni. De ha pl. folytatnám... A terveim, a fejemben megszületett sztori menete szerint még a második rész után se lett volna megállás, mert kitaláltam egy "Új generáció"-t...

Aztán most egy éve pattant ki a fejemből egy Naruto fanfic... Elkezdtem, de még nem állt össze minden... Csak az biztos, hogyha befejezném, ez is valami monumentális Háború és Béke mérteteket öltene...

Sajnos azonban félre kell tennem ezt a dolgot. Azt hiszem eleget gyakoroltam már. Inkább komolyabb műfajba vágok bele. Mindenesetre sokat köszönhetek ennek a műfajnak.

Csak ne legyen nagyon meleg... Sushi+meleg=Felvonuló gyomorrontás...

Válasz The Exiled (#765) üzenetére

Jah, riksákon, nem?

Válasz The Exiled (#763) üzenetére

Ooooké! Csak nehogy könnygáz legyen a vége...

Válasz The Exiled (#760) üzenetére

Hai, hai... Manganarchiaaa...

Válasz The Exiled (#758) üzenetére

Azok... Olykor persze vannak balhék... dehát ki ne hisztizne néha a szüleivel...?

Válasz Zurelily (#754) üzenetére

Ehhh... írtam egy elég hosszú hozzászólást, de elveszett... Úgyhogy most csak a lényeget írom le... újra...

Egész kamaszkorom egy folyamatos lázadás volt. A legutolsó - és végelegessé, állandóvá vált - ilyen dolog a rockerségem. Ezzel szerencsére csak anyámnak volt komolyabb gondja - mondjuk úgy, ma sincs acélbetétes bakancsom... - de például apámnak még tetszett is, hogy a lánya nem valami plázap*csa lett, hanem "zeneileg kifinomult ízlésű".
Aztán 18 lettem. Felnőtt. Hűha...
És leesett az álluk, amikor mangákkal - "képregényekkel" - és animékkel - "mesékkel" - jártam haza. Ráadásul valamiféle keleti betegség, egy erős tünetekket mutató japán-vírus is kiújulni, elmélyülni látszott bennem. Előtte is nagy fan voltam, de még nem indult be igazán a dolog. Ekkor teljesedett ki. Ez már mindkettőjüknek erősen betett. Gondolom arra számítottak, hogy lehiggadok lassan, hamár beléptem a felnőttek szürke táborába. És le is higgadtam. Csak épp nem úgy, ahogy Ők azt várták.
De mivel értelmes és jó szülők, belátták, hogy a "hülyeségem" nem kezeltetni kell... egyszerűen csak elfogadni.
Úgyhogy üzenem minden kedves hasonszőrű anime-manga-japánfannak: tartsatok ki önmagatok mellett! Ne hagyjátok, hogy elvegyék Tőletek ezt a szenvedélyt. Mert szerintem nincs annál boldogtalanabb ember, aki mások miatt nem lehet önmaga. Kitartás!!!

HAPPY END: Ha megnézitek a profilomban a Mangagyűjtemény alattiakat, láthatjátok, mit is jelentett ez az elfogadás. Jó persze, van egy csomó dolog, amit barátoktól kaptam, de a nagy részét a szüleim finanszírozták.
Anyám folyton jókat mulat az L és Near plüsseimen, nagyon tetszenek Neki.
Szintén anyum vett nekem egy Death Note táskát. Csak úgy.
Apu folyton felkapja a fejét, ha valahol Japánról van szó, és szól nekem.
És ha ez nem elég... A nappalinkban Naruto Shippuuden naptár lóg...

Csodálkoztam is... Azt hittem rosszul emlékszem, és egy ilyen "történelmi pillanat" elkerülte a figyelmem. De akkor okés.

Válasz The Exiled (#1474) üzenetére

"kegyelem-döfés" helyett egyenesen harakiri...

Válasz asx (#1461) üzenetére

Én a karakterek esetleges halála miatt írtam, hogy sírni fogok. Mert azzal egyetértek, hogy nem kellene már nagyon húzni.

Válasz Zurelily (#1458) üzenetére