Heltai Jenő : Szabadság

Tudd meg szabad csak az, akit
Szó nem butit, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg:
Az aki nyíltan gyülölhet, szerethet,
Alázatot lenézi, meg nem óvja
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki
Vagy forró, vagy hideg , de sose langyos
Tüzet fölöslegesen nem harangoz
Van mindene, ha nincs is semmije
Mert nem szorul rá, soha senkire
Nem áll szemébe huzott vaskalappal
Mindig kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal
És győzi szivvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindig mindenütt
Többször cirogat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelmüen, ingyen ajkadra ne vedd.
Tudd meg szabad csak az, aki
Oly áhitattal mondja ki
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az kit nem rettent a holnap
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít.
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb, lakat,
Az sosem rab, ki lélkeben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs , nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, s élni mernek érte.
De nem azért dult érte harc,
Hogy azt csináld amit akarsz
S mindazt, miért más robotolt
Magad javára letarold.
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliok kincse az
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dus kelykét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra.
Hogy abból jótestvéri jusson.
Minden szegénynek ugyanannyi jusson
Mig több jut egynek, másnak kevesebb
Nincs még szabadság, éget még a seb
Amig te is csak másnál szabadabb vagy
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.