Próbálkozni azért szabad.

Miért csak az a szabály, amit te annak tekintesz? Szerinted a szakmai elit által leírt szabályoknál helyesebb az, amit te csinálsz? Ne vicceljünk már!
Az írásod alapján egyértelmű, hogy egyik művet sem ismered, sőt még utána sem néztél tisztességesen. Kezdjük ott, hogy a MHSZ rendesen le sem írja, hogy milyen elv alapján kéne a japán nyelvet fordítani. (Egy korábbi h.sz.-omban teljes egészében leírtam az ide vonatkozó részt!) Az Osirisos könyv első kötete (legyünk tisztában a dolgokkal: az a könyv nem csak az átírásról szól) kibővíti, illetve pótolja a MHSZ e téren való hiányosságait.
Hogy melyik a jó, az nem szubjektív kérdés. Ha az egyik szabálykönyvben van vmiről szó, a másikban meg nincs, akkor nyilván az előbbit kell nézni abban a bizonyos kérdésben.
Alister linkje is jó, mivel látszik, hogy azt a régebbi kiadást felülírja az Osirisos kiadás (de csak abban a 6 nyelvben, amit részletesen tárgyal).
A link, amin utána lehet nézni pontosan a dolgoknak: [Link]
Az érveid egyre gyengülnek. Először még azt próbálod elhitetni, hogy a szabály az nem szabály, csak ajánlás. Majd 6 sorral lejjebb elismered, hogy ez mégiscsak szabály, de a kor követelményeinek nem felelhet meg. Mindezt úgy, hogy még soha életedben nem láttad ezt a könyvet. (És valószínűleg a MHSZ-t sem forgattad a kezedben.) Majd -most jön a kedvenc részem- azt írod, hogy "a magyarosnak a hasznalata logikus, egyszeru es nem bonyolitja tovabb a mar igyis tulkomplikalt magyar helyesirast"
Csak azt felejted el, hogy a nyelveknek szabályaik vannak. A magyaros átírás nem az a katyvasz, amit te és a többi -utánanézésre lusta- általában önjelölt fordító papírra vet, hanem amit az igényes/profi fordítók a szabályok szerint használnak.
És itt említeném meg azt, hogy mi már rég nem a hepburn vs magyaros átírás témában vitatkozunk, hanem az igényes, helyes magyar átírás vs v3g374-féle akármilyen átírásról.

"Egyszeru: Minden marad ahogy volt, es az orszagban barki ki tudja olvasni ezeket a betuket anelkul, hogy
a) rosszul ejti ki,
b) bogarassza hogy a fenebe is kell kimondania."
Ismét; a magyaros (szabályos) átírást is jól tudják kiejteni, és bogarászni sem kell. Egyetlen különbség van a te mondatoddal szemben. Ez pedig az, hogy nem marad minden a régiben, mert a fordítóknak igenis venniük kell a fáradtságot, hogy elolvassák az ide vonatkozó szabályokat a szakirodalomból. Aki pedig erre lusta/nemtörődöm/képtelen a nagy egójától, az szvsz nagyobb hibát követ el, mint az, aki hepburn szerint ír át.
Ezt azért gondolom így, mert míg az előbbi a saját anyanyelve szabályait szegi meg (tehát helytelen), addig utóbbi csupán egy másik rendszer szerint ír át (ami am. helyes, csak Mo-on ezt nem ajánlatos használni).
A problémám az átírás összevisszaságával még mindig az, hogy nem következetes, logikátlan, szubjektivitáson alapul és túl sokat enged meg. +Még az is a bajom vele, hogy a magyar helyesírás szabályait nem követi. (De ezt már 3 h.sz.-sal korábban részleteztem, csak ezek szerint elkerülte a figyelmedet.)

Visszatérve a "szabalyok, amiket mint azt mindannyian tudjuk, a kor kovetelmenyeinek megfeleloen lehet (kell) alakitani" mondatodra. 2006 óta annyit változott volna a "kor", hogy új -a te elveidet követő- átírás szabályzatra lenne szükség? Ezt milyen képesítéssel állítod? (Csak kíváncsi lennék, hogy minek a megléte biztosít ilyen öntelt állapotot, hogy hirtelen ~10.000.000 ember nyelvének szabályát változtatnád meg. )
Különben meg eddig azt hittem, hogy legalább annyi közös van bennünk, hogy (elvben legalábbis) védjük a magyar nyelvet és a nyelvtant. Ehhez képest most kiderül, hogy téged nem érdekelnek a szabályok, a nyelvtan, még a nyelv megóvása sem, csak minden alakuljon úgy, hogy a te mű-magyaros átírásod jónak ítéltessék.
Am. kíváncsi lennék vmire: a fordításaidat is ékezetek nélkül írod? (Ez lenne az új kortrend? )

Email: én szeretek válaszolni a szeretteim, barátaim, iskolatársaim és egyéb kedves ismerőseim levelére törlés előtt.

És én még mindig ugrálni tudnék örömömben, hogy mindhárom cím kedvencem.