A nagy kérdésed ez lett volna? Szívem csücske v3g374, tudod mindegyik nyelv más és más átírást követel meg. Pont az a baj a magyar átírási szabállyal, hogy -tudomásom szerint- nagyban ráhagyja a fordítókra, hogy hogyan oldják meg a dolgot. Mert ugye a hallás után az elég megfoghatatlan dolog. Pl. az a-á-nál, vagy a ni-nyi-nél sztem embere válogatja, hogy ki melyiket hallja ki a verziók közül. Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy a fordítók is más-más tanároktól tanultak, akik esetenként nagy valószínűséggel más kiejtést használtak. (Józan paraszti ésszel; 2 angol/német/olasz/'rakj ide amit csak akarsz' nyelvtanár is másképp ejti a szavakat. Kicsi a különbség és érthetőek mind a ketten, de ha csupán az általad kihallott hangalak alapján írod le a szót, akkor 2 különböző írásmódot fogsz papírra vetni nagy valószínűséggel.)
A hepburn népszerű külföldi átírás lenne csupán? Kétlem. Nem véletlenül használják ezt mind a nyelvtanulás, mind pedig a tudományos publikációk esetében. Egyszerűen azért, mert ez egy biztos pont, amely hűen tükrözi az eredeti japán nyelv szavainak nyelvtani összetételét és kiejtését is.
Kivételek persze adódnak, de rég tudjuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt. ;)

Az én álláspontom még mindig az, hogy a hepburn mintájára kéne magyar átírást csinálni. Magyarán: a szavak nem egyben lennének hallás után lefordítva, hanem szótagonként, ahogy az az írott alakban is van. Egy ilyen alapszabály megléte mellett már lehetne a hangzást is jelölni, de legalább lenne egy alap, amit mindenki tudna egységesen használni. Szerintem az átírás legnagyobb problémája, hogy nincs szabványosítva (a leendő mérnök előtört belőlem ). Nincs megadva az, hogy x írásjelet milyen magyar betűkombinációval kell helyettesíteni. És ez azért baj, mert így a fordítók szubjektíven tudják csak megoldani az átírást (javítsatok ki, ha ez nem így van). Egy Vampire Knightos példával élve: 'Kaname' nevét Kánáme, Kanáme, Kánámé, stb. módon is le lehetne írni és mind helyes lenne. Sztem ez elég lehetetlen helyzet. (És látjuk is az eredményét; akár egy köteten belül is lehet találkozni különböző verziókkal.)
A hepburnt én a logikussága és a következetessége miatt szeretem. A jelenlegi alternatívák közül egyértelműen ezt tartom a helyesebbnek. Viszont! én sem tartom normális dolognak, hogy a japán kifejezések "másodkézből", az angol nyelvből érkeznek. Alisternek abban nagyon igaza van, hogy a kétszeres átírás miatt a kiejtés-beli hibalehetőség is megnő. (Ez ugyanaz a kategória, mint amikor japán mangát angolról fordítanak magyarra.)
Az is korrekt indok, hogy ha már egyszer Magyarországon élünk, akkor magyar betűket használjunk. Azonban a jelenlegi állapotban az átírás annyira nem szabályozott és néha olyan mértékben tér el a japán eredetitől, hogy az már szinte a másik kultúrával szembeni tiszteletlenséget súrolja.
Kihangsúlyoznám: ez az én véleményem, másnak lehet más, de elvárom, hogy tiszteletben tartsa az enyémet. (Nyilván ez oda-vissza működik/működnie kéne.)

Te v3g374 viszont az eddigi megszólalásaidban a kultúrált vita összes szabályát felrúgtad. Illetve veled már alapból nem lehet vitatkozni, mert nem érveket sorakoztatsz fel, hanem a másik tábort minősíted. Hogy miért hántorgattam fel neked a rossz helyesírásodat, valamint az ékezetek hiányát? Mert ha az ember a magyar nyelvet védi, akkor elvárható lenne tőle, hogy helyesen írjon, ténylegesen magyar szavakat használjon. Te viszont ennek pont az ellenkezőjét csinálod. Hogy van az, hogy mi "hülyék”, “izék”, akik a “nepszeru kulfoldi atiras”-t támogatjuk kultúráltabban, helyesebben és sokkal választékosabban írunk, mint te? Tudod pont az igénytelen fogalmazási/helyesírási stílusodtól válsz te hiteltelenné.

Am. meg ha már felhántorgattad nekem, hogy miért értek én egyet mindkét “tábor” bizonyos érveivel, akkor felvilágosítalak: a vita lényege nem az egymásnak esés, hanem a másik fél érveinek megismerése, a kompromisszum lehetőségének megkeresése. És nem utolsó sorban egymás megismerése.
És itt arra is ki lehetne térni amit alister mondott; a kultúrált vitatkozás nem jelenti azt, hogy a felek haragban vannak egymással. Épp ellenkezőleg: egy érveléssel alátámasztott vita során barátságok, de legalábbis ismeretségek alakulnak ki (még akkor is, ha vmilyen témában teljesen ellentétes véleményen vagyunk). Ez pontosan azért van így, mert a két fél tiszteli egymást annyira, hogy minősítés nélkül meghallgassa a másik véleményét és megossza vele a sajátját. Am. meg ez a téma a világ összes dolgát nézve egy semmiség, amin nevetséges lenne összeveszni. (Nem is tesszük; attól még, hogy itt kisregényeket írunk egymásnak, a való életben ugyanúgy örülünk ha találkozhatunk. <-ez persze nem vonatkozik rád, aki többeket megsértett.)

Azt sérelmezem a megszólalásaidban a legjobban, hogy tiszteletlenül írsz. Nem csupán irányomban, de az összes más véleményen lévő ember irányában is. Elég szánalmas amúgy azt olvasni, hogy hülyék vagyunk, mert egy más átírást részesítünk előnyben ilyen-olyan okok miatt. Végiggondoltad te ezt? Te komolyan ez alapján osztod az embereket két részre? Valóban olyan fontos kérdés ez, amiért megéri másokat megbántani? Egyáltalán miért teszed te ezt? Megtérítő hatást biztosan nem vársz tőle, mert ahogy alister is mondta; ez inkább az ellenkezőjét váltja ki az emberekből. Akkor miért? Jól esik egy fárasztó nap után beülni a gép elé és másokat oltani nonszensz okok miatt? Esetleg csak az egódat próbálod növelni az ilyen jellegű megszólalásokkal? Komolyan nem értelek. Viszont nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy miért is gondolod azt, hogy a te véleményeden lévők az übermensch-ek és a többiek...a te szavaiddal élve: “szint alatt vannak”.


Előbbi mondatod válaszol az utóbbira. Tőled már napok óta egy épkézláb érvet nem hallottam, de te jössz azzal, hogy mi nem érvelünk. Ez már annyira szürreális, hogy nevetnem kell.


Tudod, én amúgyis a hepburnt előnyben részesítő aljanépbe tartozom, szóval annyira nem gáz, ha angol szavakat használok. Ebben a részben viszont direkt csináltam, hogy lásd milyen is az, amikor egy kijelentés után a hót ellenkezőjét csinálja az ember. Hogy van az, hogy az én írásomban észreveszed ezt, a sajátodban meg nem? Az önkritika egy nagyon hasznos dolog ilyen esetekben. ;)


“Kami” : tudod ennek a szónak van egy nagyon szép magyar megfelelője, az Isten. Ha a sintó vallás egyik tisztelt tárgyáról/személyéről beszélsz, akkor légyszíves nevezd meg, hogy melyik (mert érdekelne, hogy te kit tisztelsz), ha meg az összesre gondolsz, akkor kamik a helyes meghatározás. :) (Nagy betűt sem kell alkalmazni, de ezt már tényleg csak zárójelben merem megjegyezni.)
“Punktum”: német szó. Sokan használják Magyarországon is, de német.
“Geez”: ősi magyar kifejezés, jelentése: nincs szókincsem, ezért felkapott angol kifejezéseket használok itt-ott (Am. szabad, csak akkor hogyan is véded te a magyar nyelvet?)
“miszter”: legjobb tudásom szerint ez a forma hivatalosan nem létezik. (Ha valaki még jobban tudja, az kérem javítson ki.) Te gondolom a mister (Mr. vagy Mr) angol szóra gondoltál. ;)
“grammar nazi”: szeretem benned, hogy következetes vagy. 3 angol kifejezés után 5 sorral megkérdezed, hogy hol használtál külföldi kifejezéseket. Gyönyörű öngól.
“abszolute”: a kifejezés, amit keresel az abszolút (szép magyar hosszú magánhangzóval írva, e nélkül). Az angol kifejezés az absolute. A magyar mondással élve: Két szék között földre esett/estél.
“netes” : csak a kötözködés kedvéért, de a világháló is elfogadott szó. ;)


Milyen helyzet követeli meg? Az, hogy 2 napi “térítésed” hiábavaló volt? Vagy az, hogy rámutattunk a magyar nyelvbéli hiányosságaidra?
Am. nagyon kultúráltan vezetted le a frusztrációdat eme vita kapcsán, gratulálok. Méltó szóvivője vagy a magyaros átírásnak. Milyen dicső módon védted meg a magyar nyelv becsületét. (Szarkasztikusan mondom, nehogy elhidd.)
Azért csak a biztonság kedvéért a moderátor gombot meg fogom nyomni, hogy a kedves modi bá is gyönyörködhessen a magyar nyelv melletti dicső küzdelmedben.


Kultúrális enciklopédiából kimásolva: Személyeskedés: Érvelési hiba; a szónok nem ellenfele gondolataival, állításával vitázik, hanem személyét minősíti, bírálja.
Wikipédiáról kimásolva: Ténymegállapítás: A probléma adatainak vagy a megoldás menetében felismerhető bármely összefüggés megnevezését jelenti. Ide tartozik a probléma egészére vonatkozó megjegyzés is.
Azt hiszem világos, hogy ebben az esetben mégiscsak személyeskedésről van szó.
Különben meg nem létezik szint, ami alá vagy fölé lehetne menni, tehát az egész “érvelésed” abszurd. Arra meg már kitértem, hogy ilyen –részben szubjektív- vitatéma alapján valakit egész emberi lényében minősíteni felháborító. Nem ismered sem őt, sem a többi hepburn mellett érvelőt, tehát semmi jogod nincs degradáló kijelentéseket tenni irányában/irányunkban. (Na nem mintha az ismeretség feljogosítana erre, de így még kevésbé van alapod bárminemű megjegyzést tenni ránk.)

A Magyar értelmező kéziszótárból kimásolva: veszekszik: indulatosan szid, korhol, sérteget valakit.
Azt hiszem egy-két megszólalásod tökéletesen beleillik a meghatározásba.
Miről beszélsz az egyről a kettőre jutásnál? Arról, hogy a személyeskedésed révén valakit sikerül annyira megbántanod, hogy az a kisebb ellenállás felé menve veled fog egyetérteni? Hahaha...látod megint megnevettettél.


Oh, the drama queen!!! Kérlek ne mondd el, nem szeretnénk a magánéletedben (?!) turkálni. Főleg nem úgy, hogy csak feladatok teljesítése árán juthatunk hozzá eme információhoz.

A dolgok tisztázása végett: nem a véleményed különbözősége miatt kötöttem beléd ennyire. (Nézd csak meg alisterrel mennyire jó viszonyban vagyunk amúgy.) A stílusod minősíthetetlen és már nem bírtam tovább nézni, hogy az ismerőseimet/barátaimat sértegeted, ezért írtam. Igen, most már személyeskedtem is, de mentségemre legyen mondva, hogy a te stílusodat bíráló megjegyzéseimet nem kevertem bele a téma szerves részéhez tartozó írásomba.
Am. meg vedd megtiszteltetésnek, hogy órákat szenteltem arra, hogy válaszoljak –az amúgy minősíthetetlenül feltett- kérdésedre. Ennyi ráfordított idő után elvárom, hogy a te válaszod is kultúrált, a minősítő jelzőket hanyagoló hozzászólás legyen.

(Végezetül pedig megemlíteném, hogy sosem mondtam, hogy hibátlan vagyok, tehát a helyesírási hibáktól és egyéb kisebb elgépelésektől kérlek tekints el. A külföldi szavak használatát pedig nem érdemes nálam is kigyűjteni, mert nem kérdőjelezem meg, hogy használtam őket, valószínűleg nem is kevésszer.)