Nekem is volt egy ilyen időszak. Ami azt illeti, ideje lenne újranéznem azokat a filmeket, biztos eltelt már egy év. Vagy majdnem egy év. Street Beats nagyon szekszi zenét játszik. Az a szép, hogy a valóságban barátok a mangakával. Takahashi Hiroshi bácsi elbeszélései alapján, legalábbis. A DOES is csinált zenét az egyik filmhez, nekik köszönhető két igazán emlékezetes dal a Gintamából.
Karakterek főleg, igen. Én személy szerint szeretem a coming-of-age sztorikat, ami Crows részben az. E. Kedvencek nekem Bouya és Bulldog, de Hiromi is imádni való. Először a mangát kezdtem olvasni, a filmeket pár hónap hezitálás előzte meg. Am, asszem Háté még előttem kezdte olvasni.

Üdv a klubban. Gyönyörű, nemde?
Angol fordítás 18. kötet/64. fejezet óta ideje már egy helyben álldogál, de majd lesz belőle valami. Miért ilyen hosszú? Jó kérdés. A manga nem csak Harumichiről szól, más karakterek történetébe is részletesen belemerül. Más shounenekhez viszonyítva ez még semmi.

Viszont három borító helyett csak egyet kapsz. Ezt nem mindenki tartja fontosnak, de nálam gyakran a borító alapján dől el, hogy olvasok-e valamit. Persze emiatt előfordult már, hogy szar mangát olvastam szép borítókkal, de fordítva is. És előfordulhat olykor, hogy kimaradok a legjobb történetekből, mert rosszul ítélek meg egy mangát borító alapján, de bennem ez így alakult ki. Javíthatatlan.
Szóval nézek itt a polcomra és látom az erősen hiányos (és elmúlt egy évben erősen hanyagolt) gyűjteményemet, Zaraki bácsi és Gin mosolyog itt, mint két pszihopata, ezek emlékezetes mosolyok. Egy Icsigó, vagy Orihime nem hiányozna annyira, de no. Viszont télleg olcsóbb, szóval ha valaha úgy döntök, hogy újra gyűjteni kezdem a Blícseket, könnyen lehet, hogy megszabadulok tőlük.