Remélem nem gond, ha visszatérnék…

Név: Kazuya Kazama.
Kor: 37. de kinézetre 21, mert halhatatlan.


Sok év telt el mikor utoljára járt a földön (ha kivi vagy az előzményekre kicsit lapoz vissza pár száz reagot) Jin a testvére megváltoztatta emlékeit, és így nem emlékezett rá Kazuya, hogy valaha is járt volna földön, mikor megtörtént elfoglalta a démonok trónját, ő maga is démon volt, de csak apai ágon, anya halandó démon vadász volt. (ezeket is mind olvashatjátok) Az előző életében nagyon sok ellenséggel megküzdőt és eposzba illő csatákat ért meg. Furcsa talán hogy egy félvér démon volt a démonok uralkodója, de ő volt az aki rendet teremtett a földön és a démonok világában, testvére éveken át figyelte Kazuya lépteit, furcsának találta hogy megváltoztatta az emlékeit, még is ugyan úgy viselkedett, elhitette vele hogy nem valami szép világ a felszín, de mégis, Kazuya érezte a démonok világában hogy ő nem oda tartozik, nem érezte az otthont. Teltek az évek és Kazuya sok olyan esetről halott hogy a felszínen még mindig ott leselkedik a gonosz.
Kazuya: - De Jin, muszáj segíteni a felszínieken!
Jin: - Nem mi ránk tartozik ez! Nem avatkozhatunk bele!
Kazuya: - De, nagyon is ránk tartozik, hisz mi is emberek vagyunk! Nem az a szándékom hogy démonokat vigyek fel, én csak segíteni akkarok az embereken és ezért hoztam azt a döntést, hogy fel megyek a felszínre és segítek az embereken.
Jin elmosolyodik, és annyit mond:
- Sajnos hiába változtattam meg és töröltem ki 1-2 dolgot, te még mindig az vagy mint akkor.-
Kazuya meglepődött testvére szavain, nem is tudta hogy babráltak az emlékeiben.
- Mond el, hogy ki voltam én valójában…-
- Szerintem keresd meg magad. – mondta Jin.
Majd kisebb idő után meg kéri testvérét, hogy helyettesítse. Majd egy kapun át teleportálva egy temetőben ébred, két sírkő mellet, ahol a szülei voltak temetve, elérzékenyülve figyelte ahogy az emlékek térnek vissza, mikor még éltek a szülei, ezt az egy emlékét nem változtatta meg testvére.


Emberi kinézet: közepesen rövid fekete haj, enyhén barna arc, világoszöld szem, fekete farmer nadrág, és egy fekete rövid ujjú inget hord magán.

Démoni kinézet: mellkasán és homlokán tetoválásszerű démoni nyelven írt jelek láthatok, homlokán egy vörös kristály van, szárnyait fekete tollak borítják, szemei vörösen izzanak, és 2 előre nyúló szarva van.

Foglakozás: nincs foglalkozása, démonok ura és most a földre ment meg keresni múltját és segíteni legyőzni a gonoszt.

Jin érzet valamit, amitől nem tudod aludni, a tengerpartra teleportálja magát aholl kétt személyt látt.A látványtól meghdöbenve dühős lesz. Nem hitt a szemének, Damient látta és Sophiet, nagy düh fogdta el, igaz a testvére emlékeit megváltoztatta de a látványt szinte undorítonak és kétt színünek tartótta.A távolból figyelt és meg kérdte a Démonok vezérét hogy a feketelélekőt amitt adot pusztítasa el.Gondolta is magában ha már a testvérével ilyet meg tesznek, akkor ő is megteszi azt amitt kell, hissz féldémon... a bosszú álás a vérében van....

beszálok...

Kazuya erősen gondolkodik, és rájönn hogy szabadulhatna meg néhány érzésétől, könnyes szemmel ránézz Sophiera.
-Nem kell félned mostantól, soha többet nem foglak zargatni...égg veled.-
Majd a magasba száll és a bérelt ház felé repül.
Jin hallván a türelmetlen elfet, a kezét a válára helyzi majd oda teleportálja magukat a házba és megmutatja a szobát.
-Jó éjt...-mondta Jin majd leüll a kanapéra és vár.
Az ajtó Kazuya belép.
-Na mi volt?-kérdezi Jin türelmetlenül.
-Semmi...-Feleli szomoruan.
-Jin úgy tudom neked több a tapasztalatod az emlékekhez mint nekem...-
-Igen, de miért kérdezed?-
-Azt akkarom hogy elfelejtsem Sophiet...-
-Biztos hogy ezt akkarod?-
-Igen...-
Kazuya leüll a fotelbe, Jin mögé megy és a kétt kezét a fejére teszi majd az emlékeit megváltoztatja Kazuyának,nem változtatott sokat csak annyit hogy Sophie nem Mya, és a gyerek azért van nála mert egy állítolagos bíroságon neki ítélték, szóval Kazuya annyit tudd Sophieról hogy ő Mya nővére, Jin alapos munkát végzet és mindent meg változtatott a fejében ami arra utalna hogy Sophie valójában Mya.Majd Kazuya elájul, Jin felemeli és válára veszi majd beviszi az egyik szobába aztán Jin is bemegy az ő szobájába.

Kazuya nem szól semmit csak az eget bámulj.
-Kérlek ne légy dühőss...- csak ennyit mond.
Jin hallván az elfet meglepődik.
-ööööö nem nem, ezt nem tanítják, csak a démonok jók lettek, amugy Kazuya lenne a démonok ura, de ő átadta ezt a posztót.
Az egész egy csatával kezdödőt mikor is a démonok és a felsziní démonok össze csaptak, na a felsziní démonokat Kazuya írányitota.Volt 7 nagy démon vezér azokat kellet megölnük,tudod a felszíni démonok akkoriban számüzőtek voltak a pokolból, de most ők uralják a pokolt és nem parancsolok nekik, csak azért segítenek mert mi is segítetünk nekik, Kazuya és én, szóval röviden ennyi, persze ha utcán jársz vagy valami, és érzel démont magad körül akkor ne támad meg, igen tudom furcsa de a démonok jók lettek...-

-De az is szörnyű neki ha nincs családja...így is szenvedni fogg mert nem vagyunk már egy család...szóval h tényleg nem érzel írántam semmit akkor ő fogg szenvedni egészen az idők végezetéig...- lehunya a szemét és leüll.
Jin az elf kérése hallatán.
-hmmm...feketelélekkő, Kazuyával találtunk párat de nem gyűjtötük be, de van még 1 megoldás...-
Ekkor Jin kezét kinyujtja és a föld ketté hasad lángokcsapodnak ki belőle és hirtelen 5 démon ugrik elő, 4 katona akik körül fogták az urukat akit Kazuya tett a démonok urává, az 5 démon letérdel Jin előtt.
-Mit kívánsz tőlünk mester...-kérdezte a démonok ura.
-Na keljetek fell nem kell itt a felhajtás, és csak Jin...-
-Értetük Jin, miben segíthetünk?-
-Az elf barátomnak kéne egy feketelélekkő, kérnék egyet ha nem baj...-
A démonok ura meghajol az elf előtt.
-Hát azt hiszem maradt pár, és nem baj ti is segítetetek nekünk...egy életre hálásak leszünk érte.-
Majd vissza ugranak a démon világba és pár perc allat vissza térnek, egy feketelélekkővel.
-Köszönöm...-mondta Jin.
A démon úr meghajolt és vissza tért a démonok világába.
Majd Jin oda adja Damienek a kővet...

Kazuya csak mosolygot.
-Tegyük fell hogy igazad van, akkor miért akadályoztad meg a tengerpartnál azt hogy meghaljak? mert ha nem tévedek te ütőted ki Jin kezéből a kardot.
Jin végig hallgatja az elfet, és nem sokkal ezután válaszol 1 kérdésére.
-Hát...én most jelenképen szabaduszó vagyok,egykoron megbiztak azzal hogy segítseg pár rossz arcú démont megölni, persze akkor ismertem meg a soha nem látot testvéremet, Kazuyát...és most együtt kalandozunk. Ha kell segítség szólj bátran, szívesen segítek...-

-Nagyra vagy magadal...nem csak neked vannak különleges képeségeid, és elég rád nézzni és látni lehet hogy nem mondasz igazat, igaz jól csinálod de nem mindenkit tudsz átvágni ezzel, legalábbis engemet nem.- Kazuya csak mosolyog.E-közben 2 alak balag az erdőben az egyik Jin a másik Damein.
-Mi szél hozot erre Damein?- kérdezte Jin.

-Jól hazudsz...- Kazuya elmosolyodik, fellnéz az égre és a tiszta eget bámulja...

Kazuya a szavakat hallván csak elmosolyodik.
-Akkor Ivyt...de tudnod kell hogy én szeretlek tégedet és érzem hogy te is ezt érzed irántam a szíved leggmélyén...-
Kazuya a lányra nézet pontosan úgy amikor elöszőr megismerkedtek, elővesz egy száll cigit és rágyujt, látni lehetet rajta hogy megváltozott, és csak a lánya és Sophie járt az eszében és a szívében.

Mikor Kazuya ránézz Sophie arcára látta benne a szomoruságot,Jin és Damien elindultak egy bérelt ház felé mikor oda értek Jin megmutata a szobát ahol az elf alhat.
Kazuya látja a lány szemeiben hogy nem bocsáltot meg neki, gondolataiba is bele nézett és látta, a kis Ivy csak aludt anya karjaiban.
-Sajnálom...remélem egyszer meg tudsz bocsáltani. Majd meglátogathatlak titeket?- mondta Kazuya szomoruan de vigyort erőltetet az arcára.

Kazuya lassan megfordul és Sophie felé veszi az írányt.Lassan megáll mögöte majd a lány megfordul mélyen egymás szemébe nézznek...nem sokkal ezután Kazuya megcsókolja a lányt, a férfi gyengéden átöleli és csókolja, majd ismét bele nézz a lány szemébe és csillogást láttot benne elmosolyodik és Sophie is, majd átölelik egymást.A porá hamvat szárnyas holtak ismét felélednek és a szerelmes pár felé vették az írányt, Jin megállítja őket és csak annyit szól.
-Nem valami szép dolog szerelmes párokat letámadni...-
Majd a földet kettés hasítva egyenesen a démonok világába küldi őket.
-Na innen már nem lesz velük gondunk...-
Majd Damienhez fordul és megkérdezi.
-Van szállásod elf uram?-

Mikor elé áll a halál isten és végig hallgatja.
-Kedves halál isten, sok fájdalmon mentem én már keresztül, nem bírtam tovább...-
Majd egy sötét alak elő bukan a fák közül nem ismerte de az idegen ismerte őt mikor közelebb ért Kazuya látta hogy egy vérelf,akinek ugyan azt válaszolta mint a halál istenek, és meg kérdezi.
-Ki vagy idegen?És honnan tudod hogy ki vagyok?-
Mikor Jin közbe vágg.
-Az ő neve Damien...és én meséltem rólad.-
Majd Kazuya oda megy hozzá és kezet fogg vele.
-Örvendek...-
-Na mi van őcskös? nincs ki végzés?-mondja Jin gunyosan.
-Kussolj...-
A mágus pár holtat idézet meg, majd ő eltünt.
Kazuya fáradtan hangos szavakkal mondja.
-Jajjjjjjjjj istenem...ez most valami vicc ugye? ezzek ellenfelek a javából, őcsém ezzeket még a szomszéd öregasszony is elintézné...-
Majd a kezét fell emeli majd vörös láng cspodik ki a tenyeréből amitől az ellenfelek elporladnak...

Kazuya csak mosolyog és démoni hangon annyit mond.
-Ha a tudatlanság fájna akkor egyes emberek itt ordítoznának, nem értem honnan a francból szedték ezt a baromságot hogy én egy halandó vagyok. Chöö meg a holtak serege na az meg a másik fele, istenem ha tényleg létezzel mond meg miért küldtet ezzeket ide?-majd egy csönd után még nagyobb lett a teste körül a füst és mindenki távolodót, a tengerek háborogtak a föld remeget az eget meg vörös felhők fedték el. Ereje hatalmasabb volt mindennél és a körülőte állok is érezték megdermet arccal hátráltek kivéve Jin akinek ugyan ilyen ereje volt.Majd Kazuya kis idő után abba hagyta, és vissza változót majd bemutatkozot.
-A nevem Kazuya Kazama...-

1