Kioli:
A békeajánlatod valahogy sokkal őszintébbnek tűnne, ha közvetlenül után nem próbálnál még egyet rúgni a témán (az idézetek, ugye). Értem én, hogy ettől valakinek érzed magad, de ha ezt az erőfeszítést érvekbe fektetted volna, akkor nem itt tartanánk.

Mindazonáltal mostanra a vita elveszítette azt a csekély szórakoztató értéketét is, amivel az elején még rendelkezett (értsd: ezen már röhögni sem tudok).

A következő sorok jelentik az utolsó hozzászólásomat a témához egy jó darabig, szándékom szerint:

A fordítás esetében az igényesség minimuma megköveteli, hogy közvetlenül a forrásnyelvről fordítsunk a célnyelvre. A fordítónak legalább olyan szinten kell ismernie a forrásnyelvet, hogy teljesen megértse a fordítandó szöveget - és (paradoxnak tűnő módon) egy kicsit jobban a célnyelven. Erre azért van szükség, hogy bizonyos hagyományos módon lefordíthatatlan nyelvi formákat (beszélő nevek, szóviccek, szándékos nyelvi játékok, stb) a célnyelven újraalkosson. Ugyanakkor vannak bizonyos teljesen lefordíthatatlan szavak, amelyeket a célnyelven nem lehet visszaadni, csak körülírással, mert egészen egyszerűen nincs rá kifejezés, vagy mert a kifejezés egy komplex fogalmat jelöl. A neveket nem szokás lefordítani (bár ellenpélda is található: Verne Gyula, May Károly, stb). Továbbá hangulati okok is indokolhatják, hogy a fordító bizonyos szavakat vagy kifejezéseket meghagyjon eredeti formájukban.
Ha a forrásnyelv és a célnyelv különböző ábécét használ, előfordulhatna, hogy a lefordított szövegben megjelennének más ábécével írott zárványok, amelyek a forrásnyelv ábécéjét nem ismerő személyek számára értelmezhetetlenek. Ennek elkerülésére jöttek létre a különböző átírási rendszerek. Ezek általában igyekeznek az adott célnyelv hangzókészletéhez igazítva átírni az idegen ábécé jeleit, hogy az átírt szó célnyelvi kiejtését a lehető legjobban közelítsék a forrásnyelvi kiejtéshez. Persze az eredmény (az eltérő hangzókészlet miatt) sosem lesz tökéletes, de ez sajnos elkerülhetetlen. Minél több a hangzóazonosság a forrás- és a célnyelv között, az átírás annál pontosabb tudja visszaadni a forrásnyelvi kiejtést a célnyelven. Az egyes átírási szabályokat a célnyelv helyesírási szabályai rögzítik.

A fentiek alapján japán manga igényes magyar fordításnál a forrásnyelv értelemszerűen a japán, a célnyelv a magyar, az átírás pedig a magyaros. Hogy otthon, a sufniban ki mit és hogyan ír át, az az ő dolga. A személyes ízlése (hogy neki mi tetszik) az szintén. De az igényesség az objektív, kívülálló által világos ismérvek alapján megítélhető, és mint ilyen, személyes preferenciáktól függetlenül eldönthető.
Ugyanakkor a mangakiadás esetén nem az átírás az egyetlen (és nem is döntő) kritériuma az igényességnek: ilyen még a kötet általános megjelenése, a használt betűtípusok illeszkedése, a lapok fűzése/ragasztása, a fordítás (ami, mint tudjuk, nem azonos az átírással), a nyomtatás, stb. Tehát egy Hepburn-átírásos magyar manga is lehet igényes kiadvány (lásd pölö Nana), de egy magyaros átírást használó, ugyanolyan minőségű másik kiadvány: igényesebb, mert egyel több kritériumot teljesít sikerrel.
Hogy ez a szempont eddig miért nem került elő? Mert ez egy átírásról szóló topik, nem egy általános kiadvány-igényességi.

Könyörgöm törölje már ki valaki ezt a topikot...

*pitypangot lobogtat és John Lenon zenéjét bömbölteti*

Mert nem bírod felfogni a dolgokat, hiába koptatom a számat?


Ha magyar közgyakorlatot szeretnél, arra is vonatkoztathatom a példát. Sokkal inkább volt közgyakorlat a Hepburn, mint a magyar átírás. Így tetszik?


Tudod az OSzK is jelentet meg kiadványokat, melyekben ott figyel a Hepburn. NTK-ról meg van a véleményed? Egyéni szocproblem.


"Irónia nem egy hely, ahol az irónok élnek"



Mindkettő 1 betűben tér el a helyestől, tehát semmivel sem helyesebb.



Ha bemutatsz nekem egy sikítva üvöltést megtapsollak. Nekem nem jön össze, de lehet, hogy én vagyok visszamaradott.


Remélem tudod, hogy ezt nem nekem kellett volna címezned. (Ha nem értenéd miért, akkor nézd meg kinek a hozzászólására írtad ezt.)

Én megpróbáltam békét ajánlani, ami elfogadható lett volna szerintem neked is. Annyit kellett volna tenned, hogy nem ócsárolsz egy másik átírási módot. Úgy látszik egyesek egy ilyen kis dologra sem képesek egy felesleges vita lezárása érdekében. Ennek a vitának soha sem lesz egyértelmű eredménye, a Hepburn pártiak Hepburn pártiak maradnak, a magyar átírás kedvelői pedig továbbra is azt fogják előnyben részesíteni. A különbség csak az, hogy míg egyesek képesek felfogni, hogy felesleges itt marakodni, mások - bármi is történjék - nem hajlandóak ezt belátni, és csakazért sem hajlandóak abbahagyni. Mindenesetre én a jól bevált "Okos enged..." taktikát alkalmazom, és az egész dolgot lezártnak tekintem. "Szenvedélyes emberek nemigen gondolnak arra, hogy a többiek mit gondolnak, helyzetük a hiúság fölé emeli őket." Íly módon időpazarlás bármit is mondanom, jobb elfoglaltságom is van.

Végezetül szabadjon mindkét tábornak egy-egy utolsó idézettel élnem:

Magyar átírás pártiak:
"Erkölcsiség és elbutulás. - A szokás képviseli a régi emberek tapasztalatait a hasznosnak, illetőleg károsnak vélt dolgokról - ám a szokás iránti érzék (az erkölcsiség) nem e tapasztalatokra vonatkozik, mint olyanra, hanem a szokás korára, szentségére, vitathatatlanságára. És ez az érzés ekképp az ellen hat, hogy új tapasztalatokra tegyenek szert és módosítsák a szokásokat: vagyis az erkölcsiség az új, jobb szokások kialakulása ellen hat: elbutít."

Hepburn pártiaknak:
"Sok mindent vissza kell vonni az ócsárlásból meg pocskondiázásból, amellyel az emberek mindazokat illették, akik a tett által törték meg valamely szokás kényszerét, és akiket általában gonosztevőknek neveznek. Mindenki, aki az uralkodó szokáserkölcs törvényét áthágta, először mindig rossz embernek számított: de ha - amint ez is előfordult - az erkölcsi törvényt később nem tudták ismét felállítani és ebbe belenyugodtak, akkor e prédikátum lassanként megváltozott; a történelem majdnem teljes egészében ezekről a rossz emberekről szól, akiket a későbbiekben rehabilitáltak!"

És akkor a végére pár szösszenet, összegyűjtve:

Nagashi:

1. Ha ismerd, miért nem használod?
2. A nép??? Hány mangát rendszeresen vásárló embert ismersz, ó, a nép felkent szónoka, te?

3. Ha mindenáron személyeskedni akarsz (ami a békejobb ellenére világosan kitűnik), írj egy e-mail-t, ott kieresztheted, ami lelked nyomja... (ez vonatkozik a többiekre is)

Horsee

Izé... látom a kísérőszöveg megértése nem jött össze... Tudod, vizsga után, levezetésképpen...

Mystra:

1. Az első mondat igaz. De biztos, hogy teszem azt a japán/angol/spanyol/kínai/stb nyelvű szövegekkel való találkozásra a magyar mangakiadásnak kell felkészítenie?
2. A magyaros szerinted a megrágott sült hús? Ugyan kérlek, ez a topik a bizonyíték, hogy a magyaros átírás max. annyi, hogy bekapcsolod a sütőt...

Jep...

Tehát egyes japán kiadók miatt akkor is legyünk igénytelenek, ha ez nem lenne muszáj?

Jep bizony...

1. Milyen a nem "eredeti" japán?
2. Ha tud magyarul, akkor feltétlenül érteni fogja -feltéve, hogy ismeri a művet, amiben Orocsimaru szerepel (amire ugye nincs garancia).
3. Ha nem tud magyarul, de te tudsz japánul, akkor nincs probléma.
4. Ha nem tud magyarul, és te se japánul, akkor felteszem angolul levelezel vele. De angol szövegbe a japán írásjeleket angolhoz igazított átírással kell átírni, tehát nem értem, hol a probléma.


1. A legyes példa irónia volt

2. A kínaiak és az indiaiak egyáltalán nem latin ábécét használnak -> a Hepburn az esetükben egyáltalán nem játszik
3. Most már érted a példát?


Értelmezhetetlen benyögés.


Erre másnál kimerítően válaszoltam.


Mellékesen megjegyezném, hogy én a Hepburnt is el tudom olvasni - de van, aki nem, és ettől ő még nem hülye.


Csak az nem egy kovács12 lesz, akinek még a magyar nyelv alapvető relevanciáival is komoly problémái vannak.


Erre szintén válaszoltam az előbb másnál.


Elég régen. Ha bírnád az értelmező olvasás képességét, ez nem lenne számodra sem kérdéses.

30+ oldalnyi baromságból egy kettő kimaradt. Rögtön álljak a máglyára vagy előbb megnézhetem az esti mesét?


Mert baromság volt?


Nem a nemzetközi közgyakorlatot, hanem a hazait kell figyelembe venni! Magyar helyesírás - magyar közgyakorlat. szerinted mégis miért cakkozom itt egy ideje azt, hogy mi a helyzet az idényes irodalomban/újságírásban?


Izé... az OSzK-nak mi köze van a könyvkiadáshoz? A NTK-ról pedig meg van a véleményem... Maradjunk abban, hogy nem az igényesség fellegvára.


Mert szerinted?


Ja. De a Ssessómarunál helyesebb.


Irodalom, valamikor még általánosban (de gimiben megint előkerül majd) volt tananyag: költői eszközök. A megszemélyesítés környékén keresgélj.


1. Ha leordítok valakit, az nem így fog kinézni, hidd el.
2. Nem az én véleményem -a másik oldalé, amelyek most én vagyok a legbuzgóbb szószólója.
3. Sajnos nagyrészt az jön le, hogy nem értitek.

He?


Ugye az tiszta, hogy a Yagami az a japán szó angol hangzókészlethez igazított átírása (tehát kiejtés szempontjából az sem tökéletes):


Aki minimálisan igényes.


Esetleg ha megszerzed a Mangafantól az eladási példányszámokat, és utána hozol az eladott példányok 50%+1fő aláírását, hogy ők ragaszkodnak a Hepburn-höz, akkor lehet ennek relevanciája, amúgy sansztalan.


Mert néhány hülye miatt nem kell mindent tönkre cseszni.


Nem hülye, tapasztalatlan. És először ugye mindenki az.


Ne olvasd. Rendel Amerikából, Angliából, Japánból, vagy ahonnan akarsz. Nekem aztán... Nem a Hepburn-párt kivonulásától fog összeomlani a magyar mangapiac.


Személyeskedhetünk, ha akarsz, de azt ne a fórumon.


Az otaku majd meggyógyul. Ha meg nem, az nem rám tartozik, hanem a szüleire/pszichológusára/bar� �taira.


Kérdezd meg Csabától, mennyi fogy fogy egy-egy címből, és vonj le belőle ötszázat


Az 'ou' az egy japán írásjel Hepburn-átirata, és kevesebb köze van a japán írásjel kiejtéséhez, mint az 'ó'-nak.


Milyen egyszer már átírt? Ki szokta meg itthon? Ajánlom figyelmedbe Csaba hozzászólásait, és azt a tényt, hogy fordításnál az igényesség ott kezdődik, hogy nem használunk közvetítő nyelvet....



Sehol nem írtam, hogy ugyanaz. Csak pontosabban visszadható a kiejtés magyarul, mint angolul.


Nem fővesztéssel járó, hanem főbenjáró, tehát rendkívül súlyos.


A dzsucu pölö köznév. Amúgy Tokió, Kiotó, Nagaszaki, Hirosima: ezek meg tulajdonnevek. Izmos öngól....


Fordítás =/= átírás. Ezt igazán felfoghatnátok végre.
Amúgy vagy nem tudod, mi a hungarista (és akkor miért használsz olyan szavakat, aminek nem ismered a jelentését?) vagy szándékosan próbálsz megsérteni (akkor viszont grand piti voltál).


A nemzetközi itt szerencsétlen szóhasználat (ezt annó nem én írtam). A Hepburn nem nemzetközi, és nem is általánosan használt (lásd pölö első körben a nem latin ábécét használó nyelvek átírásait)
Bármilyen meglepő, nem az angol nyelv a XXI. század megváltója. Amúgy ha a névsorrend zavar, akkor beszéld meg a japánokkal, hogy rosszul csinálják (de előtte nézz bele egy amerikai telefonkönyvbe...)


Oké. Ezután kérem csak az szóljon hozzá, aki képes felfogni, hogy átírásra csak akkor kerül sor, ha nem latin betűs a szó


...és támogatják a Hepburnt?

Oké, ezt nem tudtam megállni...

Oké, nincsenek érvei. Nem csodálom. Poroltót?


Ó, távkiértékelés rulez!

Hogy belőled mit nézek ki, azt inkább megtartom magamnak, jobb a békesség alapon.

De mi van akkor, ha magamat tartom a Magyar Megváltónak, aki azért szállott alá a mennyeknek országából, hogy mindenkinek megadassék a Hepburn?

Szerintem jó volna felkészíteni az ifjakat arra, hogy talán nem mindennel magyar fonetikus átírásban találkoznak majd a világban. Ez már akár elvonatkoztatható a mangák világától is, én legalábbis ilyen céllal jegyeztem meg... Tudom, kényelmesebb, ha az ember elé tálcán odarakják a felszeletelt sültet, néha még meg is rágják helyette - de akkor hol marad az étel élvezete, íze?

Szerk.: Az off fentebb egy ismét önkritikát nem mellőző megjegyzés volt, utólag visszaolvasva inkább úgy néz ki, mint egy egorovat, úgyhogy célszerűnek tartottam ideírni, hogy ez bizony nem egy "szerénységi bizonyítvány".

Innentől kezdve akár várhatjuk is alister válaszát, mint egyes vallási irányzatok a messiást és addig is béke porainkra.

Valahogy nem megy nekem, hogy ne legyek picit gunyorosabb a kelleténél. Elnézést. Igyekszem a továbbiakban tényleg visszafogni magam.

Úgy kábé ötödik szerkesztés?

Igen, igen, elfogadtam a békeszerződést, de amennyiben nem teljesül valamelyik pontja, jogi szakértőhöz fordulok, és "nyilvánoslincselem" a lázongót.

Oké, fogtam. Pitypang elfelejtve......

És éljen a hippi szemlélet! Szeresd a békét! (vagy a békát, már nem tudom )

Én felajánlottam a békét. Megvárom a többiek válaszát, ha elfogadják, akkor le van zárva. Ha nem, akkor az azt mutatja, hogy csak a vita kedvéért vitáznak, és akkor nincs mit tenni, soha nem lesz vége.

A nem mind elég nevetséges kijelentés, tekintve, hogy a kigyűjtött Hepburn melletti érvekre rögtön leírtad saját ellenérveidet. De ez már csak egy utórengés...

Most őszintén.... ebben az esetben mi a búbánatos pitypang-virágra vársz/vártok még?