Nem tudom, szerintem egy átlagos vásárló, értsd nem animefan, nem az alapján vesz meg, vagy nem vesz meg egy mangát, hogy abban milyen átírást használnak. Szóval nem hinném, hogy bármi jelentősége lenne az eladási adatoknál annak, hogy hepburn vagy magyaros-e az átírás az adott mangában.

Annyit azért még hozzátennék, hogy a Nana az legutóbbi Mondóban kaptt egy jó nagy adag reklámot, ami biztos növelte egy kicsit az érdeklődést. Plusz a shoujo mangák terén kicsit el vagyunk maradva, a Nanát leszámítva ott van az AS, ami még ütősebb cím, aztán kifújt.

Előre is bocs mindnekitől, hogy előbányászom ezt a "közkedvelt" topicot, de muszáj. Rácáfolnék a "magyaros átírással jobban fogy, a kiadónak hepburn-nel nem éri meg" érvre. Az alexandra a képregények fogyási toplistáján a Nana szép csendben felkúszott az első helyre, letaszítva a trónjáról az 5-ös Narutót. Ez elég nagy érdem, hiszen Narutard annyi van, mint csillag az égen. Mindezt hepburn átírással tette. Továbbá úgy, hogy itthon gyakorlatilag a Nana ismeretlen volt. A Death Note is hasonló sikerre számíthat. Ott még besegít a hype és az anime.

Sziasztok,

Igazából azért regisztráltam magam ezen az oldalon, hogy hozzászólhassak ehhez a témához. Eredetileg csak azt akartam itt megnézni, hogy a Kensinnek hány része jelent meg magyarul...

Azt kell mondjam, hogy én a japán nyelv magyar átírása (nem a magyarítás mellett, mert a kettő nem ugyanaz) mellett vagyok három okból.

1. A magyar nyelv szinte tökéletesen képes visszaadni a japán szavak eredeti fonetikáját, egyedül az l és r között található hang nem adható vissza tökéletesen magyarul, (de az r elég közeli hang).

2. Én munkám során napi kapcsolatban vagyok japánokkal, a kolléganőim, akik nem ismerik a japán nyelvet, rendre a Hepburn átírás magyar olvasatán nevezik őket. Igy lesz a helyesen Hidzsikatának ejtett névből Hijikata, a Haszegavából Hasegava, és még sorolhatnám. Ha én lennék Hidzsikata, akkor engem rendkívüli módon bosszantana, hogy nem tudják helyesen kimondani a nevem...

3. Japánban általánosan két átírást használnak a japán szavakhoz, az egyik a hivatalos (bocs, de nem emlékszem a nevére), a másik a Hepburn. A hivatalos átírásban nem tesznek különbséget az "sz" és az "s" hang között, mindkettőt s-nek írják, a "t" és a "cs" hangok esetében mind a kettőt t-nek. Ez a hivatalos átírás tökéletesen visszaadja a japán nyelv logikáját, egyszerű is, ezért japán nyelven való gépelésnél álom használni. Viszont mégsem ez az elterjedt átírási módszer, és ennek az az oka, hogy a kiejtést nem tükrözi tökéletesen, ezért az angolul beszélőknek meggyűlik vele a bajuk. A Hepburn átírásnak pont az a lényege, hogy tükrözi a japán szavak angol kiejtését, ezzel megkönnyíti a beszédet és a nyelvtanulást, ezért rendkivül praktikus angolul beszélőknek. Ha ugyanebből a logikából indulunk ki, akkor nálunk érdemesebb a magyar átírást használni, ugyanis ez segíti a beszédet és a nyelvtanulást.

Ami azokat az érveket illeti, hogy a magyar átírással nem lehet elég infót szerezni a világhálón és egyéb helyeken, ez részben igaz, de... Ezt könnyen lehet orvosolni egy kis utána nézéssel. És őszintén szólva szerintem nem nehéz megtanulni két átírási rendszert, csak egy kis erőfeszítés kell hozzá. A japán nyelv ennél sokkal nagyobb nehézségeket rejteget.

Egyébként én mindhárom átírást szoktam használni attól függően, hogy éppen mit csinálok: ha japánul gépelek, akkor a hivatalost átírást használom, ha magyarokat tanítok japánul, akkor a magyar átírást, és ha japánokkal, vagy külföldiekkel társalgok a japán nyelvről, akkor a Hepburnt. Lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de így praktikus...

Sziasztok
じゃ、またね

*****Még egy ilyen, és banolva leszel. Köszi: Admin*****

Az előbb még az OSzK-val jöttél.

Ott két könyv van, ahol előjön "Matsuo Basho" - egy haiku-fordításos Tandoritól , és egy _angol_ _nyelvű_ _kötet_.

Érthető okokból nekünk csak az első a lényeges (Kavicsok Tandori Dezső haikufordításai Tóth-Vásárhelyi Réka képei ), itt kell megnézni, hogy volt-e lektor.

Ha Macuo Basóra keresünk rá, és csak a könyves eredményeket nézzük, akkor érdekes módon megint a Tandori-fordításokba botlunk, plusz két műre, ahol a címben is ékezetes formában van meg a név. Még érdekesebb módon két olyan név jegyzi ezeket (plusz Fodor Ákos ;)), akiknek van egy kis közük a japán nyelvhez, a japán nyelvű műfordításhoz.

Hogy egy irodalomkönyvben mit írnak rosszul, az egy teljesen más probléma. Ettől még nem hülyék, csak hibáztak.

Fórumozok tovább az értelmes, vitaképes itt maradókkal. Akik amúgy a többséget képviselik.

Oké, ennyiből nyilvánvaló, hogy fogalmad sincs a magyar kiadói viszonyokról. Lektor? Van, ahol tisztességes (értsd: hozzáértő) szerkesztő sincs, sőt, egyes helyeken át se olvassák a kéziratot, mielőtt nyomdába küldenék.


Ja. Vannak olyan könyvek, amikért kár volt megölni egy csomó fát. Olyanok, amik nem hogy lektort, de tördelőszerkesztőt se láttak. De tudod az, hogy egy jelenség létezik, még nem jelenti azt, hogy kívánatos volna...

Én pedig még mindig nem hiszem, hogy varázsütésre megtanulnál érvelni egyetlen e-mail hatására. Ennyire nem vagyok jó

Lehet, hogy ez össze fogja törni a világképedet, de az, hogy a könyvbe beírták, hogy xy lektorálta, az még nem garancia arra, hogy a lektor
1. létezik,
2. valóban lektor,
3. ért a lektoráláshoz vagy
4. a kérdéses könyvet valóban lektorálta.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy (megtörtént eset) a kiadó egy másik alkalmazottja (szerkesztő, másik lektor, szerző, ezek helyettese, stb.) egyszerűen visszajavítja a lektor munkáját, vagy csak szimplán tévedésből a még lektorálatlan anyagot adják nyomdába...

Régi emlékeim, miszerint láttam én már egy lektorált könyvet, ami tartalmazott Matsuo Bashot, nem hagytak nyugodni. Egy 10. osztályos nyelvtankönyvet fellapozva (meg is találtam az eredményt: Igenis lektorálva, igenis Matsuo Basho.

Akkor nyilván ők voltak a hülyék.

De mintha ezt már említettük volna korábban. Maximum nem név szerint. Balázs-Benkes.

A logikád itt mond csődöt, ugyanis az esetek többségében nincs lektor (pláne nem nyelvi lektor).

Ha elhúzunk innen a nemérvveinkkel és irreleváns gondolatainkkal együtt, akkor mit fogsz csinálni? Elkezdesz unalmadban kötögetni? Neeeem, tényleg... bélyegeket fogsz gyűjteni?

Igen, szerintem változatlanul az ország legszínovnalasabb könyvtárai közé tartozik, de ha nem tudtad követni az igencsak nyakatekert logikámat, akkor íme:

A kiadóknak vannak lektoraik (tudod, akik ellenőrzik, hogy most az helyes-e vagy sem, ergo remélhetőleg képzettebb emberek, mint amilyenek itt mi vagyunk. Igen, téged is beleértve), és ha elég döntésképesek, akkor csak meg tudják határozni, hogy az most helyes-e vagy sem. Az OSzK-nak voltaképp csak annyi szerepe van a történetben, hogy megjelenítik ezeket az adatokat, ergo nyilvánvalóvá teszik ezen könyvek létezését.

Még számodra is.

Tudom, tudom, most jön a szokásos, hogy "de ha ők igénytelenek, miért legyünk mi is azok". Ha egyszer a szakemberek, akiknek nem a vesszőparipájuk a helyesírás, hanem a munkájuk, jóváhagyják, akkor nem gondolod, hogy esetleg, netalántán jó úgy? Miért kell a kákán (és a magyar Hepburn-változatos kiadványokon) ennyire körmödszakadtáig csomót keresni?



Az előző válaszomat nyilván még elküldés előtt moderáltam , mert még az én Hepburn-szépérzékemet is sértette. Ha így cselekednénk, feltehetőleg nem lenne hol levezetni a feszültséget a vizsgák után. Most gyártjuk a következő harmincpár oldalt. Hidd el, én csak a te szórakoztatásodért vagyok itt.

Egyébként még mindig ott a mailcím. Most tényleg attól félsz, hogy megsüti a géped, ha odaklikkelsz? Megnyugtatlak: nem lesz belőle semmiféle károd, bár ahogy drága jó tanárom fogalmaz: "nem ettől lesz alacsonyabb a gáz ára". Ezt aláírom.

Őszintén? Mert untalak titeket. Érv semmi, a személyeskedés szellemtelen, a pörgés szórakoztatóság pedig elmúlt.


Te porokat szedsz gondolkodás ellen? Az OSzK-nak mi a nyuszifüles kismasni köze van ahhoz, hogy a kiadó mit írat a borítóra? Az egy könyvtár. Szóval mi a relevanciája annak, hogy van náluk olyan kötet, ami hibás átírást használ?
Amúgy:

Idézet és kiemelés tőlem. Próbáld meg, hátha.


A legkevésbé sem.


1. Fórumozok.
2. Kérdezni szabad.
3. Hogy vitaképes (=vitára képes) vagy. Mondjuk ehhez elég elolvasni pár hozzászólásodat...
4. Az univerzum legnagyobb valószínűség szerint létezik.


Ja, levelezőprogram. Van egy pár. Ha levelet írok, akkor lesznek érveid?

És miért nem írtál? Mert nem sikerült megemészteni, hogy még az OSzK adatbázisában is az szerepel, hogy Matsuo Basho? Hát, ne haragudj, tényleg egy világot dönthettünk össze benned ezzel...



Természetesen jogos, hogy felhívtad a többiek figyelmét is a nyilvánvaló tényre, miszerint létezik egy másik értelmezése is a bizonyítási kényszer szóösszetételnek, melyet pl. bírósági ügyek kapcsán használnak.

És te most épp mi a rákot csinálsz, ha meg nem sértődsz kérdésemen? Egyéltalán: szabad ilyet kérdeznem? Mit cáfolsz? Azt, hogy van univerzum?

Szerk.: Egyébként, ha ezeket sikerült megcáfolnod, igazán felfedezhetnéd a levelezőprogramot is. Vagy ennek az egzisztenciáját is megkérdőjelezed?

Fogalomzavar. Az, hogy érvek hiányában* kitáncoltatok, nem jelenti a függőben marad kérdések tisztázását, azaz a vita lezárását.

Ami esetleg nem teljesen érdektelen. Mert nem zárható ki, hogy egyszer valaki elolvassa a topikot, mielőtt beírná a gondolatait (láttam már ilyet, nem teljesen sci-fi) és akkor célszerű, ha a korábban bedobott állításokról nem kell külön megkérdeznie, hogy akkor most az frankó-e vagy sem.

Sajnos nem látok más kiutat eme vita befejezésére. Egy atombombát kell rádobnom a topicra. Sajnálom, nem hagytatok választási lehetőséget. Viszlát a sugárfürdőben, muahaha!!!

Aha, ezt hívják máshol elfogultságnak. Egyébként a játékszabályokban is az a lényeg, hogy betartsák őket. Meg a békékben is. Mindegy, hogy pl. Magyarország vagy pl. a sokkal fejlettebb Svédország - vonatkozik erre is, arra is. (Vannak különböző feltételek, de azt hiszem, elég világos és érthető volt, miről van szó jelen esetben.)

Én is ezt magyarázom. Ez egy cáfolat volt. Én azt gondoltam, lezártuk a meddő vitát

egyesek részéről a sértegetést

egy elég egyértelmű békével és azzal, hogy nem dobtunk egymásra napi öt-tíz atombombát postok formájában. Azonban úgy tűnik, túl sokat feltételeztem, mikor úgy gondoltam, egész egyszerűen lehetne akár azt mondani, hogy oké, akkor ti erre, mi arra, viszlát, fórum.

Én megértem a bizonyítási vágyat, de mi lenne, ha ezt nem egy nyilvános provokációnak is beillő módon tennénk meg? Vagy csak én szomjazom ennyire a (!Csaba!)kulturált(!), diplomatikus megoldásokat?

Úgy mellesleg: klikk a spoilerre az előző üzenetemben, mert nyilván nem érte meg a fáradságot eddig. Nem kell aggódni, normális mail-cím, sőt még az enyém is. Meg is szoktam nézni.