[QUOTE]Azért ennek van némi alapja, tekintettel, hogy a japán nyelv nyelvcsaládba való besorolása igen heves viták tárgya. És ugye ott van mondjuk a baszk nyelv...

A baszk szintén izolált nyelv, Nyugat-Európa egyetlen nem indoeurópai nyelve.

Az igaz, hogy a japánnak is saját nyelvcsaládja van, de ettől függetlenül a japánra jellemző nyelvtani dolgok nagy része megtalálható más nyelvekben is. Igazából nem is tudok olyat kitalálni hirtelen, ami más nyelvben ne lenne meg, de a japánban igen. Talán csak a többolvasatú kandzsik jutnak eszembe, de ezek hasonlítanak a homográf szavakra--azokat is ugyanúgy írjuk, de máshogy ejtjük, attól függően, hogy a szövegkörnyezetben éppen mit jelent. Tehát lehet, hogy nem rokona más nyelvnek, de annyira azért nem egyedülálló a japán sem, mint amennyire a japánok szeretnék, hogy az legyen. Főleg a modern japán, aminek jó nagy része angol és egyéb külföldi eredetű szó. :)

Válasz alister (#195) üzenetére

Azt tudjuk/szabad tudni, hogy ki fordította a Death Note-ot?

Én már láttam sok japánt, akinek jól állt a szőke haj. Az egész attól függ, milyen árnyalatú a bőre és milyen árnyalatú a szőke szín, amire festik a haját. Mert ugyebár a tejfölszőkétől kezdve, a világosbarnáig kismillió különböző árnyalat létezik, és lehet, hogy az egyik szín nagyon jól áll az illetőnek, a másikkal viszont borzasztóan néz ki. Ez egyébként nem csak a japánokra, de a világ összes nemzetére is egyaránt érvényes. Aki ügyes, az megtalálja a megfelelő bőr szín-haj szín kombinációt, és akkor nem néz ki hülyén, akár szőke, akár vörös, akár barna, akár fekete.

Azzal viszont egyetértek, hogy jobb meghagyni feketének a lányok (és fiúk) haját, még akkor is, ha a megformálandó karakterüknek más a hajszíne. Akármilyen jól is mutat egy adott szín egy animében, vagy egy manga borítóján, az életben az nem feltétlenül fog nagy sikert aratni (lásd: Sailor Moon live action). Ha egyszer a szemüket sem műtetik ötszörösére a mangahatás kedvéért, akkor a hajukat sem kell átfesteni.

Hát ez esetleg igaz lehet a Magyarországon lévő japánokra, vagy azokra, akik ismerik a magyar nyelvet, viszont ők azért elég kevesen vannak az össz népességüket tekintve.

A többség pedig még mindig abszolút különlegesnek és egyedinek hiszi magát, a nyelvét, a kultúráját, stb. A Nihonjinron pedig egyenesen azt állítja, hogy a japán nyelv egyedülálló a világon, nincs rokonságban semmilyen más nyelvvel, sőt, csak a japánok képesek megtanulni rendesen. Ha egy külföldi megtanulja is a nyelvet, soha nem fogja azt úgy használni, mint egy japán, mert az ő külföldi agya nem képes felfogni a szavak mögötti plus jelentéstartalmat. (Enyhén egoista filozófia, nemde? )

Válasz フリツク オル シィ (#189) üzenetére

Az a kérésem lenne, hogy a jövőben, ha nem elég erős borítékban postáztok, megtennétek, hogy a "lenyalós" ragasztáson kívül leragasztjátok még egy ragasztószalaggal is? Én ugyanis egyik oldalán félig felszakadt, másik oldalán teljesen nyílt borítékban kaptam meg, amit rendeltem.

Igen, sajnos.



Ha Eijiből Eidzsi lesz, akkor a Johnból meg Dzson. Ha-ha. Egyébként azt hiszem, nem figyeltél. Nem azt írtam, hogy mivel a japánt átírjuk, a többi nyelvvel is ezt kéne tenni, hanem pont az ellenkezőjét: azt, ha a többi nyelvvel nem tesszük (kiv. orosz), a japánnal sem kéne. Az ég mentsen meg minket attól, hogy a Cugumik meg Maszasik után most még felbukkanjanak a Dzsonok is! Elég sok hülyeség jelenik már meg így is nyomtatásban.



A szubjektív kijelentések indoklásért kiáltanak! Vajon miért nem vállalkozik rájuk senki? Költői kérdés.



Jó, akkor ugyanarról beszélünk. Természetes, hogy egy külföldi nyelv hangjai nem egyeznek meg száz százalékosan egyetlen magyar hanggal sem. Szerintem picit zavaró is lenne, ha minden nyelv azonos hangkészlettel rendelkezne. A különbözősségükben van a szépségük. :)

Válasz v3g374 (#148) üzenetére

Köszi szépen, de azt hiszem én továbbra is maradok a Hepburn-rendszer híve. :) Szerinem a "kja" sem néz ki semmivel sem magyarabbnak, mint a "kya". Azzal az érvvel pedig, hogy a magyar átírás azért jó, mert úgy írják, ahogyan hangzik, a magyar átírás hívei szoktak érvelni. :)

Nekem személy szerint jobban bántja a szemem, ha egy szövegben mondjuk az Ocú név szerepel az Otsuu helyett. A magyarok már egyébként is eléggé hozzá vannak szokva a külföldi nevekhez: a tinik folyamatosan a külföldi sztárokról szóló pletykákat bújják, akiknek a nevét szintén nem "magyarosítjuk", de a szépirodalom is tele van külföldi, angol, német, francia, stb nevekkel. Nem hiszem, hogy ezek után például egy Otsuu annyira kirína a szövegből, hogy nem tudnának megküzdeni az olvasásával.

Kezdő japán órához pedig sajnos nem volt szerencsém, csak haladóhoz, úgyhogy azt nem tudom, zöldfülűeknek hogyan tanítják a desu kiejtését, de abban egyetértek, hogy nagy valószínűséggel nem igazán erőltetik azt az u-t a végén. :)

Válasz v3g374 (#146) üzenetére

Ezzel én is egyetértek! Egyébként pontosan ezért nem értem, mi értelme a magyar átírásnak, hiszen nem is következetes. Van, amit átír a hangzás alapján, van amit meg nem.

Meglivorn: Tessék, itt egy másik videó: http://uk.youtube.com/watch?v=bw h-3hQEOfc Ebben férfi (is) beszél, de az "u" még mindig "ü". A "desz"/"deszü&qu ot; (hű, figyeled ezt a magyar átírást!) dologhoz kapcsolódóan pedig: én hallottam már nőktől is "desz"-t és férfiaktól is "deszü"-t, úgyhogy a lenyelt "u" esete nem nemfüggő.

Válasz Lotus (#142) üzenetére

Én is olvastam a Pirszinget a kígyónak c. könyvet, és bár már rég nem vagyok kiskorú, párszor mégis meglepett a szókimondósága. Nem vagyok prűd sem, de azért egy ilyen rövidke könyvbe ilyen sok kufircolás belezsúfolva valahogy nem jött be. A testi örömökön kívül meg igazából nem sok mindenről szól. Az árát szerintem egyáltalán nem éri meg. Ha könyvtárból nem tudod megszerezni, szerintem menj el egy könyvesboltba, olvass el belőle 1-2 oldalt, és csak akkor vedd meg, ha megtetszik. Én nem ajánlanám, de hát ízlések és pofonok...

Válasz Erda Zin (#39) üzenetére

Az igazság az, hogy a japánok (már amennyire a csekélyke nyelvészeti tudományom terjed) majdnem ugyanúgy és ugyanott képzik az "u" hangjukat, mint a magyarok az "ü" hangot. A japánok egyébként külön ki is szokták hangsúlyozni a külföldieknek, hogy a japán "u", az soha nem olyan, mint az angol "ou" a "you" szóban, ami ugyebár magyarul leginkább hosszú "ú"-ként írható át. Habár nem szívesen vitatkoznék egy japán anyanyelvűel, de azért abban van igazság, hogy néha a japán "u" igenis hasonlít a magyar "u"-hoz. Az esetek többségében viszont még mindig az "ü" lenne a helyes átírás, ha valaki ténylegesen hangról-hangra magyarra akarja átírni a japán szöveget. Hogy miért nem használják a magyar átírásban mégsem a magyar "ü"-t, arról fogalmam sincs. Erről azt kéne megkérdezni, aki kitalálta a magyar átírást.

Azok kedvéért, akik pedig nem teljesen biztosak ebben az "u"/"ü" dologban, tessék meghallgatni a genkijapan.net hiragana videóját: http://uk.youtube.com/watch?v=IW R1Ziynt8g Minden "u" hang (beleértve természetesen a ku, tsu, su, stb.-t is) a magyar "ü"-höz hasonlít inkább, semmint a magyar "u"-hoz. A videóban beszélő... akarom mondani, éneklő leányzó japán anyanyelvű. Tehát ő már csak tudja.