Uhm, azért ez nem ilyen egyszerű. Hangzásban lehet, hogy közelebb áll, de nem azonos. A kombinált mássalhangzóknak megvan az a szép tulajdonságuk, hogy árnyalni tudják a kiejtést.
Én sem régóta tanulom a nyelvet, de azt tudom, hogy tele van mássalhangzó hasonulásokkal, amik átírása egy magyar mássalhangzóra igencsak redukáló hatású.

Nem hiszem, hogy az olvasó közönséget hülyének kéne nézni. Egy jó kiadó megtalálja a módját annak, hogy igényes és magas színvonalú szöveget szolgáltasson; közérthető nyelven. És persze ott van annak is a kérdése, hogy ki a vevői kör. De ezt a kérdést hagyjuk, mert nem is tartozik hozzá szervesen az átírás kérdéséhez.

Nem igazán tudom, hogy a ts mennyivel pontosabb a c-nél, a ch a cs-nél, stb. Ráadásul amennyire tudom, a magyar hangkészlet közelebb áll a japánhoz, mint az angol.


Veszélyes dolog túlzott elvárásokat támasztani az olvasók (vagy általánosan fogalmazva: a fogyasztók) felé, és általában csúnyán visszaüt.

Az ilyen cs-kkel, meg ü-kkel az a baj, hogy nem pontos megfelelőik a japán hangoknak; nagyon behatárolják, esetleg megmásítják az eredeti hangalakot, míg mondjuk egy ts-sel ez kikerülhető lett volna.

Amúgy meg ha már valaki Death Note-ot olvas, attól szerintem elvárható, hogy tudja, hogy a ch-t, nem k-nak ejtjük, stb.

A japók is azért tudnak olyan viccesen angolul beszélni, mert mindent átírnak a saját jeleikre, aztán jönnek a 'nekutai', meg 'sandoichi'-k.

Irodalmi szövegben? Már bocsánat, de fenéket. Legalábbis a legtöbb olvasó (=nem vájt fülű vagy "szagértő") csak olvasni szeretne (és első körben a többiek túlnyomó része is). Tudományos munkába (cikk, esszé, stb) meg úgy is lábjegyzetelsz (legalábbis nálunk nagyon fenéken billentenek, ha nem), szóval ott használhatod mindkettőt. Ha meg japánul akarsz utána keresni, úgy se úszod meg a japán írásjeleket...

Yaven: Az eredeti szóalakot úgy is csak akkor tudod visszakövetkeztetni, ha tudsz japánul (valamennyire), ha az egész szöveg Hepburn-nel van - lévén a japán az erdeti (ha meg az angol, lásd Death Note, akkor azt nem is írják át - illetve igen, de angolra...)
Ami a cs-t meg a többit illeti: mennyivel vagyunk beljebb, ha a cs-re hajazó hangot ch-nek írjuk?

Mondjuk attól eltekintve, hogy egyesek "csakazértis" k-nak ejtik...

Szerintem az egész nem akkora dolog. Persze van, aki szereti, ha azonnali olvasásra tudja, hogy hogyan is kell az adott szót kiejteni (a magyarítás legnagyobb érve szvsz), de annak is igaza van vmilyen szinten, aki rosszul lesz a japán szavak túlmagyarításától (értem ez alatt a csupán hangzás szerinti leírást magyar karakterekkel).
Én is inkább a Hepburn felé hajlok; egyszerűen zavar, ha japán szavak magyarnak vannak írva (értem ez alatt a cs, dz, dzs, ö, ő, ü, ű, stb. használatát). Addig ok, hogy az angol "y" helyett "j"-t használnak, hiszen a magyar nyelvben az y nem is számít külön betűnek, de amikor már a szóalakra nem tekintettel csak a hangzást próbálják utánozni, az gáz.
A másik túlzás, amikor a szöveg túl angolos lesz. A globális életérzést lehet, hogy nagyban táplálja (már ha létezik ilyen ), de azért azt sem érzem normálisnak, hogy magyar kiadó japán művet angol írásmóddal adjon ki.
Szóval szerintem a legszebb megoldás az, ha a japán szóalakot úgy írják át magyarba, hogy az olvasható is, de ugyanakkor vissza is lehet következtetni, hogy mi volt az eredeti szóalak.

Ellentábor:

Én személy szerint a MHSz-re magasról teszek. A logikusságon van a lényeg. Utánakeresés, referencia. Ezért van hogy a latinbetűs szavakat latinosanl írom (s-el, c-vel, o-val) /még a magyarosodottakat is/, a közelítőleg átírhatókat /pl. görögöt, egyiptomit/ a lehető leghűbb hangalakkal, magyarul (sz-el, kh-val, ó-val).
Amit szinte csak angolul lehet megtalálni /pl orosz, egyéb/ akkor azt angolosan. Ha nem tudom a leírást /pl francia ... / akkor próbálom kilogikázni, vagy leírom fonetikusan .. :)

És ha valamit a világ 90%-ában hepburni átírással találok meg akkor ezt fogom alkalmazni. De japános névsorrenddel /hogy japánul is rá tudjak keresni/

Egyre rosszabb... XD

Áthozva a Love*Com-ból - válasz Shin-nek:
Nem akarlak megbántani, de ez a mondat egy teljes érvelési vonatszerencsétlenség. Először is már hogy a hóviharba ne lenne (legalább részben) magyar mű akármelyik manga vagy regény magyar kiadása? Annyiban feltétlenül, hogy a benne szereplő szavak 90+%-a magyar szó, a mondatok magyarul vannak, stb. Másodszor, milyen hülye ötlet, hogy a szövegben szereplő szavak és kifejezések egy részére alkalmazzuk a MHSz-t, a másik meg nem?

//Kicsinyes kötözködők figyelmébe ajánlanám a tényt, hogy az MHSz mást ír elő a latin betűs ábécét használó idegen nyelvek szavainak magyar szövegben való helyesírásával kapcsolatban, és mást a nem latin betűs ábécét használó idegen nyelvek szavaival kapcsolatban.//

Harmadszor, ha ezt el is vetjük, hát az hót ziher, hogy nem angol mű, vagyis a Hepburn-nek semmi keresnivalója se lenne benne (ha a japánok nem hisztiznének, egy nekik amúgy tökéletesen mindegy kérdésen - ez amúgy is jellemző rájuk*). Negyedszer az, hogy jobb, így pontosító szövegkörnyezet nélkül semmit nem mond. Milyen szempontból? Ugye azt adottnak tekinthetjük, hogy helyesírásilag és ezzel összefüggően igényességi szempontból nem, meg mintha a Naruto meg a Kensin (meg sorolhatnám még) egy gramm Hepburn nélkül is fogyna (utóbbi minden különösebb nyomatás nélkül is), szóval itt legfeljebb a rossz szubkultúrás beidegződések szempontjából merülhet fel, ami a jobb szónak eleve egy érdekes kontextusa...

és most a durván sarkított példáktól tartózkodnék is...

*: de ezt (=a japánok tárgyalási (illetve inkább nem-tárgyalási) szokásait és azok kulturális és szociológiai hátterét) mintha már egyszer (máshol ugyan, de) részletesebben megtárgyaltuk volna

Ezek kifejezetten rossz megoldások lettek volna, hiszen egy villámpengéről az emberek egy villámból álló pengére asszociálnak, nem egy villámot is át döfő pengére.

Inkább fordítói szinten Legalábbis szerintem egy beszédes nevet nem fognak csak azért visszaváltani japánra, mert nem tudják kimagyarázni a magyar verziót. Valószínűbb, hogy a magyarázattal kell majd kicsit szöszölnie a fordítónak Dehát épp ez a dolga

(Bocsánat, hogy közbeszóltam, csak nem értem, miért jó a japán nyelv erőltetése a mangákban.)

Átdöfésre szvsz a (kés)hegy, lándzsa, stb. szó altalmasabb, tekintve, hogy az él az vág vagy hasít, de nem döf.


Szerintem meg fogják oldani

Hogy szerinted a technikában maga a konkrét hatás a megnevezendő, szerintem meg az egész technika.

Nagyon maverás dolgok ezek. A saját bőromon tapasztaltam.

Ízlések és ficamok, de szerintem a technika maga (energia összeszedése, felhasználása, mozdulat, stb.), azaz az egész folyamat a "törés", az energia, amit felhasznál (azaz ami gyakorlatilag szétszedi a villámot) az a "törő".

Na ezzel a "szerintem szebb" dologgal ismét sikeresen elhagytuk az érvek világát, no nem baj.
(És elárulom, hogy tudom, hogy erdő veszi körül a falut.)

Passz, most nincs elérhető közelségben a hetes kötet, szóval ezt majd a fordító megokolja.

Nem pont az a lényege a technikának, hogy akár egy villámot is meg lehet vele törni?

Szerintem az erőt korlátozó részt kiválóan kifejezi az "Átok" rész, a megjelölést pedig a "Billog". A te verzióidból a megjelölést kifejező elem hiányzik.

Ízlésről ugye nem vitatkozunk, de......ez alatt mire gondolsz? Mi az, ami szerinted nem jól vagy helyesen lett lefordítva, és miért?
Mert ugye a fordítás bizonyos mértékig objektív, és ha szerinted nem normálisan fordították le, akkor biztos meg is tudod indokolni, hogy hol és mit rontottak el, ugye?