Jó szokásomhoz híven csak negyed órával a koncert előtt mentem a PeCsához, ami kb. pont akkor nyitotta meg kapuit. Ez már nagyon pozitív dolog volt; az pedig főleg, hogy a biztonsági őrök kedvesek és udvariasak voltak. A ruhatárat kissé nehezen sikerült megtalálnom, mivel az egyik messzi sarokba rakták, de ez volt a legnagyobb bajom. Az első fél órában alig bírtam levakarni a vigyort a számról; egyrészt mert egy másik RKK-st véltem felfedezni a trolin -aki végig AIC számokat hallgatott-, másrészt pedig a PeCsás conos élmények révén végig azt vártam, hogy megjelenik vmi Narutard, vagy L hasonmás. Ilyen nem volt, helyette sok-sok-sok-sok sörrel mászkáló emberünk volt. XD Ahhoz képest, hogy én kb. 50 fős hallgató közönségre számítottam, voltunk vagy 500-an minimum. A koncert maga háromnegyed órás késéssel indult, de megérte várni. Ez valami hihetetlenül jó volt! Amikor elkezdett énekelni az új frontember, már nyilvánvaló volt, hogy 100%-os teljesítményt fog hozni, de a koncert végéig ezt feltornászta 900%-ig!! Látszott rajta, hogy nagyon igyekezett "felnőni" Layne szerepéhez, ami sikerült is neki. Az eddigi látottak alapján nem voltam elájulva a fazontól, de ma bebizonyította, hogy brilliáns frontember, aki nem csak a közönség szórakoztatásához ért, de még az éneklést is mesteri fokon űzi. Az egész koncert alatt egy hangot nem énekelt hamisan, minden dalt erőteljesen tudott előadni, ráadásul hiteles is volt. Hihetetlenül jó volt látni, hogy mi, a közönség milyen jól fel tudtuk dobni őket és persze ők is minket. Nagyon pozitívan érintett, hogy a koncert végére mindannyian mosolyogtak -a fáradtság ellenére- és még vissza is tudtuk őket tapsolni két szám erejéig. A dalaik pedig...*elkalandozik*...nagyon jó volt, hogy a régi számokat vegyítették az újakkal; így kiderült az is, hogy a hazai közönség mennyire vágja az összes szövegét, dallamát. A régiek közül minden elhangzott, amit vágytam hallani: Man in the box, Rooster, Would?, Sickman, Angry chair, Dam that river, Sunshine, We die young, Again, Nutshell (ez kiemelkedett gyönyörűségében), Sludge factory, Them bones (na jó, egy Bleed the freak-et el bírtam volna még viselni, de ne legyen az ember telhetetlen^^). Az újak közül voltak, amik már alapból tetszettek, de pl. A Looking in view és Acid Bubble az ő élő játékuk által vált kedvelt darabbá. A király zenéjük mellett a szövegelésük is nagyon jó volt; pl. Jerry Cantrell ellső mondatai mindig vhogy "fucking..."-vel kezdődtek , de a frontember kommentje arról, hogy most vannak először Budapesten és milyen jó, hogy a 2 évvel ezelőtti helyzettel ellentétben most itt tudnak lenni, is megható volt. (És még csak nem is Bukarestet mondott! ) A további események összefoglalva: volt 'J.C.-féle hajdobálás', énekes-féle 'feltápászkodunk az erősítőkre, hogy közelebb legyünk a közönséghez', a gitárosok meg legalább 100 pengetőt szétdobáltak. Egy szó, mint száz: fantasztikus volt.

Már kezdetben felfigyeltem eme 2 méteres fazonra, aki vhogy túl hiperaktívnak tűnt. Később beigazolódtak félelmeim, amikor az emberke közvetlenül elém férkőzött és ott adta elő a féktelen ugrálást és hajdobálást. Ezzel nem is lenne gond, de az ürge valami idegrendszeri sérülése miatt (=értsd hülye volt) azt hitte, hogy ő az attrakció. Úgy viselkedett, mint vmi drama queen; színpadias mozdulatokkal éltette magát a színpadnak hátat fordítva, a számok alatt nagyban nyomta a léggitárt, ráadásul a dalok tetőpontjánál úgy csinált, mintha lelki fájdalmai lennének az énekléstől. Komolyan úgy nézett ki az ürge, mint akinek isteni látomása van két percenként. XD XD Aztán amikor nagyon belelendült a számokba; elkezdte ide-oda vetni a min. 1 méteres haját (ezt úgy kell elképzelni, hogy 3-an tartózkodtunk egy nm-en^^"), amiből az én arcomba is jutott. De mégis az volt a kedvencem, amikor -lévén azt hitte, hogy ő a sztár és azért mindent megengedhet magának - elkezdte a kezeit favágó balta módjára vadidegen emberek vállába ütni. Az nem számított, hogy az áldozat fiú, v. lány, ő csak csapkodott. Habár efféle lelkesedése elég hamar lelohadt, mikor két halálos pillantást is vetettem az irányába.

*anyukám a Death Note-os poszteremet nézegeti: a kép szereplői Mello és Near*
-Mi az a két büdös csizma a kép szélén?
-Az két láb.
-De egy embernek nem lehet ilyen hosszú lába, ez így nem arányos. A másik kétes-nemű még anatómiailag rendben van, de ez a lány...
-Anya, ezek fiúk.
*ő: *

Csak azt neee! Talán mégsem veszem igénybe a segítséged.^^"

Addig viszont kéne keresnem valakit, aki az Animekarácsonyon bevásárol nekem mangából... Jelentkező?