kitűzőt egy előfizető se fog kapni, mert kifogytak belőle, decemberi számban lesz kettő.

Nekem még mindig nem jött meg, ami elég bosszantó, tekintve, hogy az újságosnál már van. Ráadálus ez nem az első eset. Nagyon úgy érzem, hogy nem éri meg előfizetni....

Válasz miyu (#242) üzenetére

Én két szempontból is szerencsés vagyok:
- tesóm szoktatott rá az anime/manga nézegetésre, tehát ha bármikor felelősségre vonnak, ártatlan bociszemekkel rá mutatok ^-^
- az ő szemszögükből volt már rosszabb is. Három-négy éve azt hiszem egy pillanatig tényleg azt hitték, hogy szektázom

Szerintem masszívan hisznek benne, hogy majd ezt is elnövöm. Mondjuk azt nem tudom miért nem vették észre, hogy a négy évvel idősebb tesóm nálam nagyobb függő...

látod, én is pont így vagyok vele. A saját kézzel csinált mangákból valahogy sugárzik, hogy gonddal, és tényleg szeretetből csinálták. Van egy külön otaku életérzés bennük. :)

Válasz Trisa (#89) üzenetére

még három ember, és elegen leszünk baráti körre

Válasz Mariko (#32) üzenetére

hát, ha otthon el tudod érni a nyomdai minőséget, akkor csak tessék. Pár azt nem tudom, hogy a kötést hogy akarod megoldani.

hm, én nem nagyon értek az amerikai képregényekhez, leragadtan Garfieldnél (de annak nagy fanja voltam/vagyok), de hallottam egy jó hasonlatot az amerikai-japán képregényre:

Míg az amerike Clarke Kent arról álmodik, hogy egy nap Szupermen lesz, a japán Szupermen arról, hogy egy nap Clarke Kent lehet.

Ez szerintem valahol azért igaz.

vagy a jó rajzolás, ha pocsék a történet. :)

Tényleg, szerintetek melyik fontosabb? A kiváló sztori, vagy a kiváló megvalósítás?

szerintem sokan azért nem jutnak el a nyomdáig, mert
- vagy nem érzik magukat elég jónak hozzá
- vagy nincs meg rá a pénz
- vagy egyszerűen nem mernek odamenni, mert nem ismerik a kulisszatitkokat.
Nekem például (és szerintem a többségnek) fogalmam sincs, hogy hogyan kiell elkészíteni úgy egy mangát, hogy utána azt nyomdába lehessen vinni. Például semmit sem tudok a margókról, hogy mennyit vágnak le az adott oldalból, milyen képminőség kell hozzá, és milyen minőségben kell kikészítenem a rajzaim, hogy abból valami látszódjon nyomtatásban. Én simán odavittem volna a kis JPG-im, hogy tessék már könyvalakban kihozni.

hm... lehet, hogy csak én vagyok vele így, de nem veszek meg mindent, amit fordítva kell olvasni, és azt írják rá manga. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy nincs sok mangám (pedig de szeretnék még).
Smucig disznó vagyok, és nem veszem meg azokat a mangákat, amikről tudoim, hogy nem nagyon fognak lenyűgözni. Inkább a saját kedvencekre hajtok, és ha kell költök rájuk nagyobb összeget. Azokat valahogy sokkal jobban megbecsülöm, mint a miért ne alapon megvett köteteket. Legutóbb például sikerült megszereztem a Samurai Champloo manga köteteket (az anime nagy kedvenc). Félre kellett rá rakni, kellett hozzá némi szenecse, de oda vagyok tőlük, meg vissza, és gyűjteményem legnagyobb kincsei. :)

Személy szerint már régóta szemezek az anime társaságokkal, de errefelé (Nagykanizsa) ilyet keresve se találna az ember. Gondolkodtam rajta, hogy esetleg nekem kéne kezdeményeznek, hogy legalább egy baráti körig eljussunk, vagy tudjam, hogy van-e még ilyen fanatkus őrült errefelé, de nem vagyok az a vezető típus. Talán egyszer majd mellém áll a szerencse, és belefutok valami közösségbe.

sok lány büszkélkedik azzal, hogy ő pedig a sónent szereti, és hű ha. Mint ahogy a cikk is írta, a megjelenő mangák fele sónen, tehát nem nagy kunszt, ha valaki lány létére ilyet is olvas.
Számomra a sónen egy érdekes téma, ami sajnos nagyon hamar kimerül. Rengeteg érdekes világot tudnak teremteni a sónen mangakák, de sajnos a történet lapossága (akció-orientáltsága) miatt ezek a világok is belesüppednek a főhős, meg a főgonosz közötti harcba. Ahogy én észrevettem a sónen általában rengeteg szereplővel, és komplett világgal dolgozik (pl. Naruto, Bleach, Dragon Ball), ami megint csak elveszik az akció tömegében. Általában a sónenek mindig átesnek a ló másik oldalára, ha harcról van szó.
Félre ne értsetek, általában szeretem ezeket a történeteket, de az örökös verekedés nemhogy előre vinné a történetet, de egyenesen hátráltatja, és ellaposítja. Ha én írnék egy ilyen történetet, biztsan kevesebb fight-ot raknék bele, és jobban felvillantanám a karakterek jellemét, és a világ alakulását. Ráadásul a mangákban a harcjelenetek megrajzolása, baromi időigényes, és sok gyakorlást, skiccelést igényel, ennek ellenére ezek az oldalak számomra unalmasabbak, hiszen nincs benne párbeszéd, és szerintem nem lehet dinamikusan visszaadni a harcot.
Bár az is lehet, hogy én egyszerűen csak kinőttem a sónenből (amit szörnyen bánnék)

Lassan egy hónapja zarándoklok minden hétvégén a helyi Alexandrába, de még mindig semmi. Nem tudna valaki egy körülbelüli dátumot mondani, mert ez a folytonos reménykedés, és csalódás elég kiábrándító (lassan ott tartok, hogy meg se akarom venni)

Saját manga kiadásával csak annyi a baj, hogy túl labilis beruházás. Vagy bejön, vagy nem. Ha bejön, akkor összekapartunk valami kis pénzecskét, ha nem, akkor meg bukás.
Lássuk be, Japánban sem örülnek a szülők, ha a kisgyerek mangarajzolásra adja a fejét akár hobbi szinten is, akkor mit várjunk Eupóbában?!
Szerintem a saját manga kiadássa elég elkapkodott ötlet, de a rajzolás mellett teljes vállszélességgel kiállok. Sajnos én még kevés vagyok hozzá, mind rajzolás, mind írás terén, de fejleszteme magam, és talán egy év múlva már leszek olyan szinten, hogy bele merjek vágni. Nekem inkább valaki olyan kéne, aki végig rugdos, és nem hagyja, hogy feladjam. :)