Én internetes RPG-k közül kb egy évvel ezelőtt a Thrilliont és a Beholdert űztem, mára azonban meguntam őket, és leragadtam a M.A.G.U.S.-nál. Jó, mondjuk annak sem a törvénykönyvi verziójánál, hanem egy teljesen szabad játékmenetű szerepjáték verziójában (innentől már nem naon merem mágusnak titulálni). Persze ma is gyakran visszapislogok a törvényekhez, de szépen lassna kezdem elfelejteni, h ott mi, merre, meddig, hány óra. .

Én hiáb látom magam előtt az általam leírt képet, ha megszakadok, se tudnám lerajzolni... Éppen ezért kötöttem egy alkut a barátnőmmel. Régebben rajzolt pár karaktert, mondván, majd lesz belőle egy manga. Ugyanakkor a sztorihoz semmi ötlete sem volt. Itt jöttem a képbe én: megalkotom neki a sztorit, ő meg "vászonra" veti. Remélem egyszer tényleg meg tudjuk csinálni.

Válasz Nemes1s_2.0 (#5) üzenetére

Ha manga stílusú fanartokról van szó, a rajzolást inkább a barátnőmre hagyom, mivel az én kézügyesséem vhol a béka feneke alatt mászkál már jó pár éve Fanfiction regényeket viszont már írtam egy párat, kb 6ot. Igaz, mindet ugyanabban a témában, de hát éppen nagyon HP-s korszakom volt . Akik olvasták, azt mondták, nem voltak olyan rosszak, bár az én pesszimizmusomnak ezt lehet mondani... Mostmár a teljesen saját regényemre koncentrálok, remélem két éven belül be is tom fejezni.

[/QUOTE]Nem tudom hogy jön Vergiliushoz Radnóti, de ha Radnóti akkor főleg a Razglednicák : ))[/QUOTE]

Vergilius követője volt Radnóti, ő is írt eklógákat, az előbb említett ókori költő műveit véve alapul. Na ezt most jól megmagyaráztam... de inkább nem tartok magyarral kevert latinórát, mert elég felesleges.

Válasz Taki (#38) üzenetére

Az avatáromon jelenleg még nem variáltam, viszont találtam magamnak egy elég frappáns aláírást. Ha jól emlékszem, egy képről írtam le olyan fél évvel ezelőtt, csak aztán elfelejtkeztem róla. Mindenesetre örülök h megtaláltam .

Vergiliustól én az Aeneis-t olvastam legutóbb (azt is eredetiben... :S ). Ha már Vergilius, akkor megemlíteném Radnótit, bár tőle inkább a Nem tudhatom című versét szeretem, nem pedig az eklogáit.

A folyó istenét én is olvastam, valamint az utána következő két másik kötetet is, a Hetedik tekercset, és a Mágust. Imádom ezt a trilógiát, tipikusan a kedvenc WS sorozatom (persze csak a Ragadozó madarak trilógiája után). Vámpír (szerű) könyvekből Annie Warden Kíméra sorozatát olvasom nagyon szívesen, illetve annak idején Laurell K. Hamilton Anita Blake-jéből is átestem pár köteten. Mindezek mellett pedig mindig mást, amit éppen találok, és megtetszik. Tehát elég vegyes az ízlésem, ha könyvekről van szó.

Válasz Dyvolie (#27) üzenetére

Én most a Goong című mangára kaptam rá nagyon, ami egy igazi vígjáték. Szerintem még életemben nem röhögtem annyit egy mangán, mint ezen . Sajnos a fordítása pont a legjobb résznél maradt abba, tehát tűkön ülve várom a folytatását .

A másik, amit nemrég olvastam, az a Marmelade Boy volt. Igazából nem is tudom, hogy mi fogott meg benne annyira, talán az, hogy a történet igen jól van felépítve, persze a humor is árad benne elég rendesen (itt-ott némi drámával fűszerezve, ami csak még jobbá teszi az én véleményem szerint). Az ebből készült anime nekem vhogy nem nyerte el a tetszésemet , a valódi filmsorozat azonban már igen.

Mindkettőt csak ajánlani tudom, ha valaki egy kicsit ki szeretne kapcsolni, levezetés gyanánt mindkét manga tökéletes.

Számomra általában a grafika egy mangánál mindig másodlagos, ott jobbban szeretek a cselekményre, és az egyes karakterek jellemzőire koncentrálni (hiába, az írói-véna átka). Ugyanakkor egy animével kapcsolatban pont fordítva érzek, mivel ott már általában a látványvilágra helyezem a hangsúlyt. Ezért szeretek inkább először elolvasni egy mangát, és ha van, utána megnézni az anime-változatát.

Nekem az két kedvenc történetem a Boku Wa Imouto Ni Koi Wo Suru, és az Angel Sanctuary ám ez a kettő kizárt, hogy valaha is megjelenjen magyarul, mivel elég tabu témára épülnek, még akkor is, ha az utóbbi teljes egészében fantasy ... Bár egy olyan mangának is örülnék, ami egy vérbeli kaland sztori, és az ókori Egyiptom a központi témája.

Én ezt az avatáromat az Angel Sanctuaryból vettem, és a két főszereplő látható rajta: Mudou Sara és Mudou Setsuna. Aláírásom még nincs, mert eddig nem igazán találtam olyan idézetet, ami a mottóm lehetne. Viszont amit megtalálom, azonnal kiírom majd

Én eddig csak interneten olvastam mangákat, amiket egy-egy vállakozó szellemű ember lefordított magyarra. Az ottani helyesírási hibák nem zavarnak, hiszen ezeket könnyen megértem Szerintem ezzel a mangával is így lesz, hiszen a manga története a lényeg, nem a helyesírása

Most az Aayshi no Ceres-t olvasom, eddig a 10. kötet végéig jutottam. Magáról a rajzolásróé: szerintem nagyon szép, igen kifejező, és igazán illik a történethez. A történet: az egész egy 16 éves ikerpárról szól (Aya és Aki Mikage), akik a 16. születésnapjukon a nagyapjukhoz hivatalosak. Amikor hazafele mennek, Aya leesik egy felüljáróról, és egy ismeretlen srác menti meg. Később, a Mikage-házban a nagyapjuk a család jelenlétében egy mumifikált kezet mutat nekik, aminek hatására Aya-ból kitör valami, ami a család nem egy tagját megöli, és a bátyját is majdnem halálosan megsebesíti. Ezek után Aya elmenekül, és megkezdődik egy hajsza a másik énje (egy Ceres nevű tennyo) ruhája után. A manga nagyon sok szerethető karaktert tartalmaz, és mindemellett a cselekmény is igen pörgős. Mindenkinek csak ajánlani tudom, különösen, annak, aki szereti a természetfeletti dolgokat, és nem kap szívbajt egy elég különös szerelmi háromszögtől.

Én a legutóbb az Air-t láttam, már többször is megnéztem, és újra és újra a maga módján ámulatba ejtett. Legfőképpen olyanoknak ajánlanám, akik szeretnek sírni, vagy nem szégyellik. Ezt azért mondom, mert én eddig még olyannal nem találkoztam, aki ne sírt volna rajta.

Én már ott tartok, hogy tök mindegy, melyik kiadást fogom megvenni, a hibákkal telit, vagy az újabbat, csak az Árnybíró első kötete legyen. Már úgyis megszoktam az elírásokkal teli mangákat, ergo pont ez lesz a legkisebb problémám.