Morita Masanori - Obata Takeshi: Hello Baby
Egy alig ötven oldalas oneshot, ami nekem nagyon tetszett, már csak Takeshi Obata-mester rajzai miatt is, ami szerintem garancia a minőségre. De maga a sztori is jó volt, csak kár, hogy ebben a kevés oldalban annyira nem tudták kibontani a történetet, de egy oneshothoz képest így is jól sikerült. Szívesen olvastam volna még tovább, mert lehetett volna tovább is bontani a történetet, bár gondolom ez nem a mangakán múlt. Ami nem tetszik, az a rövidsége és az eléggé homályos befejezés, de mindenkinek ajánlom, aki szereti a jakuzás történeteket, meg a szép rajzolást.
[Link]

Breeze - La Plage
Anno egy reklámba figyeltem föl a dallamra és rögtön megtetszett. Sajna a zongorás verziót azóta is kergetem - mindhiába. Egyébként a dallamot Samira is felhasználta az It was him című dalához. Elég jó lett, bár az ének nélküli verzió még mindig jobban tetszik.
Japán: igaz, kevés animés zene tetszik meg, de a Coldrain We are Not Alone (Rainbow anime openingje) nagyon ütős lett, nem győzöm hallgatni és végre kint van a teljes verzió is.
Aztán Ruslana ukrán énekesnő számai is tetszenek, bár kicsit populárisabbak.
És egyik mostani kedvencem a maNga együttestől a We Could be the Same is. Hirtelen egyelőre ennyi.

Na igen, én is éppen most akartam a Miraxos újdonságokra rákérdezni. Jó lenne tudni, hogy pár évig halasztják, vagy végleg lemondtak róla? Ugye kb. egy éve röppent föl a hír, hogy 2009 őszén kezdik el őket kiadni, de azóta semmi. Legalább a Ghost Houndot kiadhatnák, az a legérdekesebb.

Toradora: először nem értettem ezt a hype-ot (a főszereplő srác feje simán kretén kategória), de most belekezdtem, és mit mondjak, nagyszerű vígjáték, bár a karatrerdizájn nem éppen a kedvencem. Tíz részt nyomtam le egyszerre és minden részben röhögtem egy jó sort, szóval csak így tovább. Tipikusan az az anime, amibe egy ismertető után nem nagyon kezdenék bele, de elég nagy hiba kihagyni a vígjátékok és a slice of life kedvelőinek. A főbb szereplők nagyon jók, főleg a lányok.
Aoi Bungaku series: végre egy komolyabb téma! 19. és 20. századi japán novellák és regények "meganimésítése". Az első négy részen vagyok túl és tetszik, bár a hangulata elég sötét és időnként vontatott a mű, viszont Obata Takeshi keze munkáját dícséri a gráf, ami csak jó lehet. Rermélem a többi sztori is legalább ilyen érdekes lesz, mindenesetre a témáját tekintve nagyban kiemelkedik ez a sorozat.

Csak nem megint elviselhető minőségű lett a manga? *Muszáj lesz megint előszedni*

Yoshihara Yuki: Itadakimasu, vagy Aisuru Hito;
Harada Shigemitsu - Seguchi Takahiro: Oretama;
Mayu Shinjo: Love Celeb
És természetesen a Bakuman!
(Igaz, az első két sorban szereplő három manga elég 18+ kategória, de legalább erős 16+)

Death Note 5. és D, a vámpírvadász 3. a legfrissebb élmény. Mindkettőről írtam a saját topikjában. Remélem egy kicsit jobban ráhúznak az amerikaiak a D esetében és itthon sem kell majd ennyit várni a következő kötetre.

A harmadik kötetnél egy árnyalattal nekem jobban tetszett a második, animében elég jól megoldották az adaptációt. A borító jó lett, a darkos hangulat után jól mutatnak a kicsit élénkebb színek.
Egyébként számomra éppen ez a fura grafika és karakterek jelentik a vonzerőt, nem a szokásos bishik, meg klisék. Valahogy így képzelek el egy jó vámpírsztorit.

Végre beszereztem az 5. kötetet is. Mit is mondhatnék, nekem eddig ez tetszett a legjobban. Egyébként a mangában nem utálom annyira Misát, néha még nevetek is rajta, most pl. azon, hogy célozgatott arra, hogy L meleg.
Persze azért örültem, amikor Aizawa kidobta a szobából.
A borító is tetszik, bár én szeretem a zöldet, igaz Light és L beállása elég furára sikerült.

Hát igen, visszatérnek a régi szép sulis emlékek.

Csak kár, hogy három dvd jelent meg összvissz (vagy rosszuk tudom?), bár a Jetixes sorozatoknak valahogy mindig ez a sorsa.
Amúgy köztudott rólam, hogy rühellem a shounen fightokat, de ezt még ma is szívesen megnézem. Lehet azért, mert egyike volt az első sorozataimnak. Bár a szereplők sokkal szimpatikusabbak, mint a hasonszőrű társaik, lehet, hogy ez az oka. Sőt, egy-egy összecsapás sem harminc-negyven részen kereaztül zajlik, mint néhány elborult példányban. Nálam ez pozitívum.

Ráfér Takumira az alapos változás, a mostani jelleme és viselkedése elég irritáló számomra.

Előd Botond, azaz...
Érdekes, én nagyon hamar meg tudom szokni a magyar hangokat is, hiába láttam eredetivel a Nanát, egyáltalán nem zavar a magyar sem, olyan természetes már.
Egyedül Shouji hangja volt elcs*szve szerintem,

Ezt a cselekménysorozatot kb. pár fejezet után már le akarta zárni Hino és egy teljesen új VK sorozatot akart kezdeni, én így tudom, persze lehet, hogy rosszul.
Igen, én is a vámpírok miatt kezdtem olvasni.
Nekem könnyű, mint már írtam annyira nem kedvenc, csak néha, unaloműzőként olvasom, meg ha már láttam az animéket, akkor ebbe is belekezdtem,de az igaz, hogy jobb, mint a legtöbb shoujo.
Csak majd szóljatok, ha ismét izgalmas lesz, hogy tudjam, mikor kell bekapcsolódni.
Yuki szenvedéseiben van valami, bár én szeretem a karaktert és egyáltalán nem zavar. Igaz, sokan rühellik, de gyanítom, nagyrészt yaoi fangirlökről van szó, akik inkább egy Zero-Kaname sztorit olvasnának, ezért szálka a szemükben a leányzó.

Válasz Yaven (#98) üzenetére

A Blood+ tényleg kiemelkedő teljesítményt nyújtott a személynevek ismételgetésében. Szerintem ezek a legértelmesebb dolgok, amit abból idézni lehet.