Ó, istenkém. A 11. kötet valami fenomenális. Egyszerűen alig tudtam letenni, mivel elmélyűlve maszolázgattam a harci jeleneteknél, azaz a 20. történet minden egyes oldalát külön élvezet volt mustrálni. Muszu sama olyan édesen néz ki hosszú hajjal. És meglepődtem Vonszulon is, tök fiatal benne. Ó, és azoka démonok, nekem még nem sikerült ilyennek megálmodnom őket. Hála a szerző párosnak, amiért megalkották ezt a szépséget, és külön köszönet neketek Mangafan, hogy elhoztátok hazánkba. Alig várom a folytatást.
Had mondjam el, bár én mindig is a klasszikusokra buktam, úgy értem a nagy nevű mangákra, amiket sokszor olvastam neten, de mivel ez volt szinte az első manga (mahwa), ami megjelent a magyar piacon, számomra No1, mert minden ízében az én ízlésemnek megfelelő. És had ne mondjam az árát, teljesen de teljesen megér minden pénzt.

Csak hogy gyarapítsam a magyar átírás pártiakat (egyébként nekem édes mindegy hogy Hepburn vagy magyar átírás - csak adják ki magyar szavakkal, - azonban bennem erős hazaszeretetem van, ha nem az interneten olvasok mangát), ha magyar vagy magyarul olvass, feltéve ha nem tudsz egyéb más idegen nyelvet.

Ha azokon múlna akik a Hepburn-t szajkózzák már rég "amerika" lenne nálunk is, aminek én nem örülnék. Én magyar vagyok...

A kiadó szerintem már döntött: A MAGYAR MANGA piacon magyarul fog mangát kiadni és én ezt helyeslem.

Műveld a magyar nyelvet, ne magyarázd.

Én örülnék egy Bremen-nek, de jöhetne mondjuk a Nana is. (tippnek nem is rossz)

Hehe. Nos ez igaz, nem olvastam hátrább, csak az alapján mondom, hogy még anno én írtam először ide a a BR-ról, és azóta továbbra is felvetett téma. No de mondom, sebaj, engem nem zavar vagy ilyenek.

Ezsembe jutott még egy történet (végsősoron egy tanulmány a "Narayama-dalok"-ról) , amit olvatsam: Fukuzava Hicsiró Zarándokének.
Egy nagyon érdekes esetet mesél el, pontosabban egy népszokást ír le egy családdal bemutatva. Ez a népszokás az, hogy a falu időseinek bizonyos kor után zarándokútra kell mennie a falu szent hegyére. A főszerep egy Ren anyó nevű idős asszonyé, aki abba a korba került, hogy szégyennek számít a faluban, ha ép fogakkal rendelkezek és akinek utolsó tette nem másnak kell lennie, mint megmászni azt a bizonyos hegyet, mint ahogy azt ősei is tették előtte. Végülis az erre való fekészülését mutatja be. (Ren anyónak van egy özvegy fia is Tappei és azt hiszem egy unokája Keszakicsi, fiának is igyekszik új feleséget találni, mert szégyen lenne, ha így hagyná itt őt.) A családja hozzáállását is végig lehet kisérni, ugyanis például a zarándokútra induló idős emberet egy családtagjának kell elkisérnie, egy darabon.
Nagyon érdekes tanulmány, tele népdalokkal és csúfdalokkal, és egyáltalán nem mondható unalmasnak (egy tanulmányhoz képest).

Válasz kuszilagopagos (#63) üzenetére

Látom itt megállt a világ a Battle Royal-nál (BR), ami nem baj, mert én is imádom , de hadd említsek egy nemrégiben piacra került könyvet, Murakami Haruki: A hattártól délre, a naptól nyugatra.

Két nap alatt kiolvatstam és teljes mértékben meg vagyok elégedve vele, hozta Murakami-tól megszokottat (bár eddig ez a második alkotás, amit tőle olvatsam ). Mivel eddig csak a Kafka a tengerparton-t olvastam tőle, azt kell mondanom, hogy ugyanúgy a titokzatosság jelen van ebben a műben is. A borítón a címen kívül egy aprócska "megjegyzés" is olvasható: "Japán módra megírt, lírai, álomszerű Cassablanca-történet". Én ugyan nem ismerem, vagyis inkább nem látam a Cassanblanca-t csak valami fekete-fehér film rémlik. Na de a lényeg, hogy megragadó szerelmi történet, nem várt befejezéssel.
Nem áll szándékomban leírni miről szól (a könyvesboltban el lehet olvasni a hátulját), csak annyit, hogy könnyed olvasmány, annak ellenére, hogy eléggé nyomasztó légkörben helyezkedik el olykor a főszereplő. Majdem a főszereplő egész életét végig követhetjük, és azt hogy a nő iránti szerelemet (na csak elmondok valamit belőle), akit gyerekkora óta szerettet, hogyan viszi tovább későbbi életciklusaiba is, és nyomonkövethető a változás, amint a szeretetből a lány iránt szrelem lesz.

Na durván ennyit akartam, gondoltam megosztom élményemet.
És BR forever.

Én is elmúltam már 13, kb.hat éve, de én egy 18-as karikát is megkockáztatnák a könyv elejére. Nem csak pulyka tömés van benne de még sadomazo is.
Igaza van annak aki azt mondta, hogy eléggé szókimondó művecske. Na de az írója is jócskán fiatal. AZ ára meg tényleg túllő azon, amit nyújt a könyv. Szal aránytalan....

Válasz Sakamoto Riku (#41) üzenetére

Ez valóban elkeserítő. Az ilyen nyomdát/kat nem is lenne szabad engedélyeztetni. Nem tudom megérteni, hogy ha egyszer nyomdának nevezi magát, akkor miért nem ad ki a kezei közül normális munkát.
Ez a munka arra utal, mintha az utolsó pillanatban hajítanák be nyomáshoz a mangákat...
Őszinte együttérzésem...
(Nem volt ugyan "szerencsém" hibás nyomású kiadványokhoz, de így olvasva is felháborítónak találom.)

Öm... szerintem ha lefordítják az adott nyelvre (európai valamelyikére), akkor már nyugati olvasatú. Japánból fordított regényeknél ilyet még nem tapasztaltam, maga a borító, a számozás is adja az irányt. Szerintem kuriózum lenne, ha meghagynák japán olvasat szerint. (Én biztos támogatnám.)
De, ha a Japánban kiadott könyvekre érted, ami japán nyelvű, azt biztos "hátulról előre" kell olvasni.

Válasz Midori (#27) üzenetére

A Szputnyik, szivecském-et én még nem olvastam, valahogy úgy éreztem még nem akarom olvasni. A Kafka a tengerparton viszont azonnal megfogott, amikor megláttam a borítóját. Elolvasva nem csalódtam benne, olyan élményt adott, aminek nagyon örülök egy könyv esetében. Ez pedig a rejtéjesség, amikor az olvasót arra készteti, hogy gondoljon valamit valamiről, ami még nem derült ki a könyv története során. Szerintem Marukami a Kafka esetében nagyon jól megcsinálta. A másik tényező, amiért nagyon tetszett, az a metafizikai vonatkozása, mai tovább növeli a könyv rejtéjességét. A 15 éves főhős valójában az élet értelmét keresi, és ugyebár megválaszolni a "Mi az értelme az életnek?" kérdést szinte lehetetlen amíg él az ember. Utazásai során megismer olyan embert, aki talán már nem is él igazán, de valami mégis az élők között tartja őt. Aztán ott van a másik főhős (két szálon fut a cselekmény, és bár a szálak összefutnak a két föhős mégsem találkozik), egy gyengeelméjű férfi, aki ért a macskák nyelvén, együgyü, nem tud olvasni, írni, mégis rájön arra, hgy neki egy küldetése van.
Az egész történetben van valamilyen erő, ami a szálakat irányítja, és minden megmagyarázhatatlan dolog előidézője, de ezt nem tudni mi, talán a sors(?).
Valóban nem könnyű olvasmány, de nekem ettől tetszik igazán.

Válasz Andicilin (#25) üzenetére

Dogs és Angel Sanctuary kiadása az maga lenne a menyország. Szóval én is támogatom ezen gyönygszemek kiadását. Sőt, ha rajtam múlna Kaori Yuki összes művét kiadnám. Kár, hogy nem rajtam múlik...

Opsz, még valami. Én úgy tudom az avar nem feltétlenül lehullott leveleket jelent, hanem egy szintet is az erdőben, ahol apró növények és állatok élnek. Bocsi, ha off volt (nem nagyon vagyok tisztában az off jelentésével).

Jaj tudom, hogy az átírásos téma lezárva, de én csak annyit mondanék, hogy az olvasók néhánya, mint pl. én nem tud japánul, szóval nem fáj nekik, ha magyar szavakat látnak és valószínűleg eredtei japánban sem olvasták a mangát. És szerintem nem csak azok az emberek olvassák a kötetet, akik az internet révén ismerkedtek meg a manga műfajjal és magával a Naruto-val is. Szerintem az ország fele most lát, vagy hall előszőr erről a tipusú képregényről, elérhető formában, magyarul (bár köztudott jó pár évvel ezelőtt már adtak ki mangát hazánkban - Dragon Ball, Ai a videolány - , de szerintem az el is enyészett, az akkori fiatal korosztály mára felnőtt). Szóval most jutottam csak hozzá a Naruto kötetéhez és nekem nagyon tetszik. Számomra kimondhatatlan boldogság, hogy kapható MAGYARUL manga, szinte már keresztet vetettem a könyvformátumú magyar mangaolvasás esélyének, élvezetének. Semmi kivetni valót nem találtam benne. Tehát ezer csók és hála a kiadónak a munkájukért. Nagyon várom a folytatást.

[QUOTE]nekem Banana Yoshimoto könyvei tetszettek a legjobban. sajnálatos módon pont a leghíresebb könyvét nem sikerült olvasnom a Kitchen-t.

Hmm... A Kitchen-ről nem is tudtam, hogy a leghíresebb műve (talán csak azt, hogy az első), ennek ellenére még nem tudtam beszerezni (sehol sem látom a boltokban). Még azthiszem 2-3 évvel ezelőtt olvastam a Kitchen-t, a könyvtáros néni ajánlásának jóvoltából. Szégyen aligg, emlékszem már mi volt benne, ezért lenne ideje elolvasni még egyszer. Az első mű volt, amit tőle olvatsam. A Viszlát Cogumi volt a második, és elmondhatom, teljesen hasonulni tudtam Maria-val, vele együtt formáltam véleményt Cogumi-ról, és általa változtattam meg azt. Egy hisztis libát megérteni nagyon nehéz, bár a betegségéből adódik a magatartása.

Válasz miwako1985 (#22) üzenetére

Hide & Seek, korábban már láttam, csak megnéztem még egyszer. Szerintm nagyon jó.

Nekem egy kurzusom alkalmával volt szerencsém egy
útikönyvhöz, bááár az Kínáról szólt. Az oktató írta, és abból a könyvből - vagy inkább mondanám füzetnek - volt a vizsga. A címe Makra László: Barangolások Kínában. Maga az előadáson is elhangzottak jó kis sztorik az utazásával kapcsolatban. Nagy élmény volt már hallgatni is. Nagyon jó az oktató előadó készsége, ami a könyvben is visszajött. A legfontosabb városokat, Kína majdnem 1/3-át borító sivatagot, Tibetet, Kína autonóm területeén élő ujgurokat, mongolokat is bemutatja, néhol beékelve egy-egy aranyos, humoros történettel. Szóval nem olyan száraz, mint azt elsőre gondoltam, sőt érdekes.
Na ez ugyan nem ide illet, csak részben, de nem hagyhattam ki.